Katolikus gimnázium, Miskolc, 1937

27 kit. Ha tudnák, hogyan mélyedünk el a gyermeki lélek ezer és ezer rejtelmébe, akkor belátnák, hogy az az osztályzat nem egy rideg szám, hanem egy jó szív sugallta igazságos osztályzat. So­kan elfelejtik, hogy az osztályzat nemcsak a szelektálás eszköze, hanem nevelő és tanulásra serkentő eszköz is. Nem is tudják, hány rossz útra jutott tanulót terelt vissza a helyes, útra egy-egy elég­telen. Szerencsére a tanári kar tudja azt, hogy az ilyen vádasko­dást csak a szülő hirtelen haragja, elkeseredése, fiának bemon­dása, mellyel önmagát vécli a szülő előtt, váltja ki. Tudjuk mi ezt, és nem haragszunk érte, higgadt gondolkodás, az idő mindig az igaz-ágos tanárnak adott igazat. Szociális nevelés nélkül a mai ifjúság nem vezethető. Az egész világot szociális kérdések foglalkoztatják, így mi sem vonhatjuk ki magunkat alóla. Itt az iskolában kell bevésni az ifjúságba a fe­lebaráti szeretet, embertársi megbecsülés, jószívvel való adakozás csiráit. Ezt célozta a karácsonyi ajándékozás. Tehetősebb fillé­reit adta oda, hogy szegény társa csekély ajándékot kaphasson. Testvéri szeretettel álltuk körül szerény karácsonyfánkat, és örül­tünk annak, hogy a jómódú diák örült a szegény társa örömének. Szerény ajándékok voltak, mert zsebpénzekből adott fillérekből vásároltuk. Bárha az életben a felnőttek is így gondolkoznának. Nem kérkedtünk adakozásunkkal. Még szülőket sem hívtunk. Ta­nulják meg, hogy az adakozás akkor legnemesebb, ha nem kér el­ismerést. Hány szegény gyermekünk kapott ebédet, vacsorát tár­sától és nem kürtöltük világgá. így lesz fiainknak gondolkodása egészséges és felebaráti. így fogják majd ők megoldani a szociá­lis problémákat Krisztusi lélekkel. Akik pedig a jótékonyság és testvéri adakozás ajándékait élvezték, szívükbe zárták adakozó testvéreiket és fogadták, ha a jó Isten kegyelme jó sorsot ad ne­kik, hasonlóképpen fognak embertársaikkal viselkedni. így tanul­ják meg, hogy sok embernek azért jut nagyobb darab kenyér, "hogy azt másokkal megossza. Az intézeten kívül igyekeztünk szociális munkásságot folytat­ni. Résztvettünk vitéz Lukács Béla főispán úr vezetése alatt álló Horthy Miklósné segélyakció javára rendezett máv. hangverse­nyen, és ott énekkarunk nagy sikerrel szerepelt. Az énekkar az akció javára önálló hangversenyt ia rendezett, ami 600 P-t jöve­delmezett. Megmutatta így ifjúságunk, hogy jótékonykodni nem­csak pénzzel és adományokkal lehet, hanem az Isten adta cselek­mény is tud e téren eredményeket elérni. Hangversenyünkön Miskolc egész vezető társadalma résztvett és gyönyörködve hall­gatta fiaink miivészi énekét, Miskolc szegényei pedig áldották

Next

/
Oldalképek
Tartalom