Katolikus gimnázium, Miskolc, 1935

fenséges misztériumáról. Alán atya a felsősök kaptusához mért egészen újszerű beszédeket mondott, Pál és Dániel atyák inkább a kisebbeket vezetgették ezekbe a titkokba. De itt nincsen megállás: addig nem szabad nyugodnunk, míg a szentmise minden szava, minden mozdulata, minden aktusa vérévé nem' válik a fiainknak, akkor vihetjük őket nyugodt lelkiismerettel a mindennapi szent áldozatra, ha rationabile obsequium, azaz értelmes meghódolás lesz az, amit ma szokásból teszünk és követelünk. Ez is valami jó. De befejezetlen jó. És a jot egészen befejezett jóvá kell tennünk azért, hogy inexcusabiles, vagyis menthetetlenek legyenek mindazok, akik a szent ügy ellenére cselekszenek. Gyönyörű volt fiaink hatalmas megmozdulása az Eucharistia felé. Vasárnaponkint külön szentmisét állíthattunk be — Istennek hála! — azok számára, akik a szentáldozáshoz akartak járulni. Majdnem 300 kedves fiúnk vett részt ezeken a szentmiséken, akik állandó lelkiatyával, rendszeres gyónással, rendszeres lelkivezetéssel végezték el a szentáldozásukat. Gond volt arra, hogy senki emberi tekintetből ne cselekedjék, senki ne azért vegye magához a Legszentebbet, hogy láttassák és elismertessék. A felsősök még mintha tömegesebben vonakodnának: bár voltak közöttük Nikoaémusok, akik azért nikodémuskodnak, mert nem akarnak lelkük szépséges Királyával kapcsolatban a látszatok világába belékerülni. Isten tudja. Mi nem tudhatjuk De annyi bizonyos, hogy ezek a felsősök, akiknek Isten tudja milyen feloldatlan problémáik és gátlásaik vannak, sokszor mennek be a minorita atyák templomába egy-egy ötperces sóhajtásra. Fogja fel sóhajtásaikat a jóságos Isten és láncolja őket egyre közelebb magához. Nekünk pedig adjon erőt és világos szemet, hogy gátlásaikba egyre jobban beléláthassunk és orvosolhassuk őket. Lelkigyakorlatainkat március 26—29 között tartotta meg négy ferences atya: Kiss Szaléz a VII. és VIII. osztályt, Bonaventura atya a VI. és V. osztályt. Theodóz atya a III. és II., Szilveszter atya az I. és II. osztályokat vezették. A tömegeket így sikerült valahogyan decentralizálnunk, hogy az elmélkedések valóban a fiúk érettségi foka szerint legyenek megszerkeszthetők. Az atyák ferences egyszerűsége, kedvessége és közvetlensége mint élő megvalósulás hatott. Fáradhatatlan buzgóságuk leszerelte az ellenállásokat. Lélekismeretük, elmélkedéseik mélybenjárása magához vont. De Imádságuk nyomán és áldozataikra válaszképen nyílott még a kegyelemforrás, meíy a három nap alatt bőségesen buzgott és a fiúk nagyrészét töredelmes, jó gyónás elvégzésére bírta. Isten után köszönjük az atyáknak buzgó 70