Katolikus gimnázium, Miskolc, 1935

kedélyes és családias asszisztenciából. Annyit legalább elért, hogy a felelősségérzet fontosságára elméletben rávezette az osztálytársadalmat. A hangulat: vidám, tele élénkséggel, tréfával, szeretettel, bájos kotnyelességgel. Ez utóbbi mutatja, hogy él az érdeklődés, főbenjáró baj nincsen, szolgafélelem nem hajt, bizonyos szabadság virágzik. Autonómiát is kaptak módjával: a legderekabbakat titkos szavazással jelölták ki gerúziának s ezek döntöttek a botlások korrigálásában. ítéletüket egy esetben sem kellett a vezetőnek megváltoztatnia. Jók voltak, egymást megbecsülték, iskolába járni szerettek, szüleik óraigazolásai lelkiismeretesek, osztálytermük tiszta, rongálásaik nincsenek. Tanáraik közül nem egyszer nem egy kijelentette, hogy öröm közéjük járni. Ebből aztán szíves, készséges munkavégzés következett. Persze, fenékig itt sem volt tejföl az élet A túlterhelés jelei mesteri előkészítés ellenére is föllépnek már ebben az osztályban és így megkezdődik a tragikus letörések fájdalmas korszaka. Szorgalomés kitartáshiány is felütik a fejüket, ha az osztály egységes munkalendületét zavarják az elesettek. De a megfelelő eredményt az osztály így is kicsikarta. A II. C) osztály is azt panaszolja fájdalmasan, hogy ketten év végéig kiestek az iramból. De az iram nehéz: az osztályfőnöki óra minden melegségére és leleményére szükség volt, hogy haladhassanak és győzhessenek. A fiúk nagyon összeszoktak, rendet, fegyelmet, közös munkalendületet ápoltak és nagyjában győzték a munkát. Az egészségük jó volt; itt-ott az óramulasztás terén a szülők nagyobb gondosságát kéri az osztályfőnök. Krónikájukat az egri kirándulás megtöltötte fotográfiákkal úgy, hogy már valóságos albumunk van belőle és azon mesterkednek, hogyan lehetne a szülőfogadó folyosóján alkalmas szekrénykében közszemlére kitenni az örömeiket. (Meglesz! Igazgató.) Egerben vidám hangulatban mindent megnéztek és szépen eléjük tárult az eleven történelem. Itt bukkantak rá az egri elemista cikra új típusára, az egri cicerone-ra, akit az Emericana leleményessége „tenyésztett ki" erre az új magyar kenyérkeresetre. Ugyanitt tapasztalták meg az egyik volt növendékünk megható ragaszkodását az alma máterhez: csatlakozott a csapathoz és kedvességével, finomságával volt nekik reggeltől-estig pompás útimarsalljuk. Itt köszönjük meg a szívességét! Az osztály hivatali testülete ugyancsak derekasan működött: Szöghy Csaba osztályvezető tartotta a rendet, Csorba Jenő kincstartó vezette a „könyveket", Vár56