Katolikus gimnázium, Miskolc, 1935

volna, ha az ismeretszerzésnek ezt az egyelőre autodidakszis útján való szétfolyó módját módszeresen, osztályképaő mester-tanfolyamokkal lehetne gyorsítani és tökéletesíteni. Osztályszellem. Erről is be kell számolnunk, mert hiszen minden osztály külön biológiai egység a jellemfejlesztés, a kultúrásítás, a társadalmasítás nagy és elég töretlen országútján. Persze az osztály életének megfigyelése, alakítása, gyúrása külön társadalomtudományi funkció, amelyre megint csak egy alapos szociális képzés tanítaná meg az illetékeseket. Itt és most csak az a bizonyos gyakorlati nevelő ösztön fogja meg a pennát, hogy beszámoljon azokról a benyomásokról, melyek a figyelmet megragadták. A beszámolók itt sem tudnak mindig megszabadulni a sablontól: hiszen az összes konferenciák hivatalos beszámolói — érthető szükségesség! — erre nevelték őket. Osztálybeszámolók lényege mindig az volna, hogy a rengeteg apróságból, mely az osztály életét mozaik módra megtarkítja, élőképet tudjunk építeni. Az osztálykrónikák ezt a célt szolgálják. Akik megszerették, akik vezettetik, akik a vezetőt esetről-esetre figyelmeztetik, mi való beléje a napi történésből és napi életből, azok előtt év végén kitárul az a tarka élet s a gyakorlott penna szemekből rójja össze a konkrét szintézist. Pergő film ez, megannyi konkrét szereplővel! Félelmetes vállalkozás: hiszen szcenárium-írónak csapjon fel az, aki ebbe a feladatba belékomolyodik. Képek, karrikatúrák, gyorsfotografiák, a paidofotografiák egészen újszerű, tarka és tanulságos világa vinne belé új életet s az osztály valóban érezné, hogy valóságos élete van, amely minden mástól különbözik. Messze jövő zenéje ez, olyan iskoláé, melyben a tanár együtt él a fiaival és az élet tarkasága, változatossága és mégis egycélúsága köti össze az együttélőket. De a fejlődés öröme is összesítő erő: a kik voltunk, mivé lettünk bűbájos emberformáló hatalom, mely a honnan és hová metafizikai örök-tengelyrendszerre van felépítve. Hogy mégis az általánosságban tartott osztálybeszámolókat is ismertetjük, azért tesszük, hogy láttassuk az út- és célkereső tanárlélek minden elismerésünkre méltó működését. Ízelítőt adjunk felőle, mi is a tanári munka. Gondolkodtafót adjunk arról, mivé lehetne ez a fönséges győzködés, ha a társadalom olyatén érdeklődése és féltő szeretete volna a Hinterlandja, melybe ez a dús jószándék egész bizalommal ereszthetné belé a gyökereit. Hiszen annak a bizonyos organizmusnak, melyben a nevelőnek élnie kell, nemcsak észak-déli, hanem szélességi, kelet-nyugati irányvonalai is vannak. Amaz a 53