Katolikus gimnázium, Miskolc, 1935

Á nevelő lelke Szülőknek, nevelőknek, vezetőknek. Irta: Vucskits Jenő kir. igazgató Szeretet. Kegyelem. Alázatosság. „Deus det nobis illuminatos oculos cordis!" „Az Isten nyissa meg a szívünk szemeit"... így könyörög az egyház, az az intézmény, mely az egész életét, minden erejét, minden természetes és természetfölötti gyógyítótudományát arra szánta, hogy jobbá, sőt jóvá formálja az embert. A történelem zúg és zajlik körülötte. Emberek, akik hivatalosan régen elszakadtak tőle s akik komolyan hiszik, hogy egyetlen idegszáluk sem köti őket ehhez az emberformáló anyához, teljes gőzzel vetik rá magukat a nevelés problémájára és elméleteikkel próbálják formába önteni a teendőket. Elindul nélküle a jellemformálás kacskaringós útja. S mikor az úton egy-egy nagy művész akad, aki a verejtékkel kiküzdött eredményeket összefoglalja, szinte elcsodálkozva látjuk, hogy hiszen azokat az igazságokat hirdeti, melyekre az egyház tanította meg az emberiséget. Ő fedezte föl a belső embert. Hiszen igaz, hogy Szokrateszék is láttak ebből a belső emberből sokat. De látásuk úgy hat reánk, mint egy szépséges álom, egyetlen 'nagy embernek álomlástó tapogatódzása. Olyan, mint Kolumbus Kristóf elméleti számvetése Amerika felfedezése előtt: ©nmeik az ismeretlen világnak pedig léteznie kell, mert ha nincs, a földrajzban gondolkozó ember gondolatvilága billenik félszegre. Milyen más, mikor Kolumbus elviszi hajósait Amerikába! Itt van a megálmodott világ. Meg lehet kerülni, meg lehet mappázni, ki lehet tapogatni hegyét, völgyét, egét, bányáit, kincsét, éghajlatát és veszedelmeit. Milyen más, mikor az ó-kor nagy álmodozói, Platón, Szókratész, Arisztotelész után Krisztus a maga mindent át3