Katolikus gimnázium, Miskolc, 1935

ugyanis a gondviselő Isten nagyszerű vezetését, az Isten pedagógiaját és ezzel együtt magát az Istent is. Míg a legműveltebb embereknek is tökéletesen torz fogalmaik vannak a gondviselő Istenről. Legtöbben úgy értik a gondviselést, hogy az imádságos, a templomos ember okvetlenül megkövetelheti, hogy vallásos gyakorlataiért rekompenzációképpen anyagi jólét zúduljon a nyakába a Gondviselőtől. Innen van, hogy valahányszor ez az anyagi jólét elmarad, az emberek nagy része fel is mondja a szolgálatot Azzal szemben, aki nem váltotta be a hallgatagon megkötött „szerződés" rája kötelező pontjait. A keresztény tanítás mélységes finomsága így teljesen anyagi teirületre transzformálódik és így nem csoda, ha az anyagnak egészen rabságába dőlt modern ember vallásossága jórészt üres formulákban kimerülő érzelgős szívmenedék, hangulatkonglomerátum, romantikus vígaszkeresés. Az Isten gondviseletének legfinomabb és legbensőbb munkájára kell tehát ráirányítanunk éppen az imént vázolt folyamatok révén már a fiatalok figyelmét. A gondviselés legbensőségesebb munkája az, hogy a cinizmus szkilláiból és karibdiszeiből kegyelmének bőséges árasztásával mindig és mindenkit ki akar és ki is tud vezetni. Az isteni gondviselés lényege: az Isten személyes, sokszoros és bőséges közbeavatkozása az életembe, hogy el ne szakadjak Tőle és a törvényeitől. Az isteni gondviselés műve, hogy vezető szülőket adott, hogy körülágyazta ingadozó személyiségemet a bölcseség, a gondosság, a jövőbe látó szeretet felkiáltó jeleivel, hogy engem megőrizzen a boldogságnak. Az isteni gondviselés finomsága, hogy a bukás után emberek alakjában küldi felém a fölemelő, bátorító és erőadó tényezőket, hogy folyamatokat enged átélnem, amelyek közelebb visznek az ő megértéséhez, hogy bukásokkal szégyenít meg, hogy megláttassa vélem az alsóbbrendű és magasabbrendü énem különbségeit, hogy a kettős én tudatára ébredjek, hogy bátorodjak. Az isteni gondviselés legbensőbb munkája, hogy az egész életemet olyan folytonosságnak mutatja be, amely Belőle árad és Beléje torkollik. Olyan folytonosságnak, amelynek minden szakaszán speciális teendők lesnek rám és nekem az ő akarata szerint minden szakasz munkáját úgy és akkor kell elvégeznem, amikor és ahogyan ő akarja. A Gondviselés munkája, hogy rendre késztet millió eszközzel, hogy tudtomra adja, milyen szigorú egymásbakapcsolódással építette és tervezte meg az életem szakaszait, mennyire megállapította a priusokat, a posteriusokat az emberéletben csak úgy, mint a növény- és állatvilágban és jaj nekem, ha fölforgatom az életszakaszok rendjét; ha nem idejében dolgozom, 29