Katolikus gimnázium, Miskolc, 1935

ha nem idejében merülök el az ö titkaiba, ha nem idejében és nem úgy vagyok aktív, ahogy azt ő megtervezte, ha nem idejében készülök a hivatásomra., akár családalapítás lesz az a szó fizikai értelmében, akár egy magasabbrendű, szellemi családalapításra vállalkozom. Jaj nekem, ha párválasztáson töröm a fejemet, amikor még más az elémszabott penzum, ha megbontom az életszakaszok rendjét és logikáját. Természetes, hogy a gondviselő Isten szakaszos tervébe való beléilleszkedés töfabé-kevésbbé arra is számíthat, hogy anyagi értelemben is boldogulás legyen az osztályrésze. De hogy mi és mennyi itt a „megpróbáltatás", amely nélkül az Isten pedagógiája sem dolgozhatok, azt ember sohasem bírja kideríteni. Kár is volna a derítő munka fáradozásaiért, hogy kvantumokat szimatoljak ebben a misztériumban. Nem lehet. Egy bizonyos: ha megértetem a nevelendőkkel, hogy az isteni gondviselés munkáját a legmélyebb és legfinomabb értelemben kell szemügyre vennem, akkor mélyebben érti meg kiki a Szentírás mondását: Keressétek először az Isten országát és az ó igazságát, a többiek mind hozzáadatnak nektek. Tehermegosztás. Munkaközösség. A szelídség tehát bírni akarja a „földet", azaz magához akarja ölelni a tanítványait. Az Oderint, dum metuant elve pogány, gyakorlati életszabály lehet, külső rendet és fegyelmet is teremthet, de nincs neki lélekbejáró ereje. Érvényesül, amíg a nevelendők korbácsot látnak, vagy sejtenek, de utána vége a hatásnak. Külső rend, igen. De belső változás, jobbrafordulás semmi. Kapcsolat, lélekjárás, lélekrehatás csak úgy lehet, hogy valamilyen lebilincselő eljárás révén lélek közeledik a lélekhez. Láttuk ezt a folyamatot. Lényege szerint valamilyen advent-szerű történés ez a nevelendőben is. Az advent sok-sok vereségnek, vagy legalább is egyetlen főbenjáró vereségnek őszi, borongós hangulata és a belőle kikiáltó SOS halálsüvöltés. A süvöltő hangokra megjelenik a bölcs, egyszerű, alázatos és szelíd nevelő áldott keze és mosolyogva mutatja a partot. Azaz nem is annyira mutat: átölel, lendít, bizakodással telít és végső erőmegfeszítésre bírja, a nevelendőt. Ez azután hisz valakinek és teljes erővel dolgozik. íme tehát, az erkölcsi nevelés, ha jó, zomotorokból és ködös adventekből emel ki az aktivitásra. Az erkölcsi nevelés eszerint egyenesen követeli, hogy az ifjúság nevelése minden vonalo\n aktív legyen. Hiszen azt mondtuk, hogy az élet éppen a gondviselő Isten rendelkezése szerint oszlik szakaszokra 30