Katolikus gimnázium, Miskolc, 1935

Azért lett, hogy stílusa legyen az igazi embeirvezetésnek. Boldogok a szelídek, mert ők bírják a földet: ami annyit jelent, hogy ez az erőből és határozottságból összefonakodott szelídség stílusa az embervezetésnek. Ez a stílus kell, hogy a vezetettek, a szabadságukat leadottak boldogoknak érezzék magukat a vezetéken. Egy kis gerlebügás, füttyszó, virág, mosolygás abban a zordon fenségű őserdőben, a melyet az emberformálás palántahelyének ösmerünk. Ez az erőből és határozottságból fonakodott szelídség tehát stílusa az embervezetésnek. Sokan tudják róla azt az aggszót, hogy egy kanál mézzel több legyet foghatni, mint egy hordó ecettel. De mi többet is tudunk róla: Krisztus urunk egyenesen arra szólít fel, hogy tanuljunk tőle, mert ő szelíd és alázatos szívű. Ez a krisztusi szelídség krisztusi alapja az embervezetés művészetének: áthidalója annak a feszülő két ellenpólusnak, melyek egyik sarkában a szabadság, másikban a kényszer terpeszkedik. A szabadság ugyanis a féktelenség vérrokona, a tekintély pedig a kényszeré. A szabadság éltető erő addig, míg lényege egy görbe pillanat hatása alatt lázadássá nero alakul át. A tekintély is világfenntartó erő addig, amig lényegét egy sanda másodperc át nem gyúrja diktátori nyomássá. Nyílvánaló, hogy két saroknál két roppant feszültség, amely minden pillanatban robbanásokkal és kisülésekkel fenyeget. A szelídség áthidalja és közömbösíti ezeket a feszüléseket: a szabadságot felelősségérzettel oltja be, a tekintélyt öncéluságától és megalomániájától fosztja meg. A szabadságnak eszerint befelé néző szemeket ad, aí tekintélynek perspektívát varázsol a szeme elé. A szelídség határozott és mégis kesztyűs kézzel kezeli a bűnt: mindig különböztet a bűn és a bűnöző személy között. Soha nem esik annyi jó ember hibájába, hogy t. i. a bűnt a személy organikus velejárójának tartja és a bűn miatt a készülő jellem egész mivoltát bélyegzi meg. Nem így. A szelíd ember mindig világosan rámutat arra a benső ellenmondásra, mely a személy és bűnös cselekvése között feszül. A szelídség éppen azért, mert haragnak, gyűlöletnek és indulatosságnak merő ellentété; egyenesen ezerszemű felfedező. Valahogyan állandó ihlettsége van arra, hogy minden bűnös cselekvés lezajlása után egyenesen kutasson a bűnösben valamelyes jóság után! A szelídség igenis bírni akarja a földet, - ez a Krisztustól ráírott privilégiuma ! — meg akarja nyerni az embert. Ezt pedig csak úgy teheti, ha a jóság magkezdeményeit fedezi föl a bűnözőben és egyszerű természetességgel mutatja meg neki, hogy szöges ellentét van a jellemében szunnyadó jóság-csirák, meg a bűne között. A bűne 18