Katolikus gimnázium, Miskolc, 1934

tes kihatása van. Megdöbbentő Kemény Zsigmond-féle bűnhődésekkel járhat. Hans Fallada, ez a német szociális író „Aki egyszer rabkoszton élt" című regényében egy fiatalember tragikus sorsát mutatja be. Sikkasztásért, hamisításért öt évig börtönben ült, és soha többet a lábán megállni nem tudott, a börtönbe, mint haza ment mindig vissza. Ballépésének, végzetes életútjának kiinduló pontja, bimbója, fattyúhajtása egy túlszigorú nevelő bimbófagyasztó és egy túlengedékeny, elfogult apa fattyúhajtást nevelő viselkedése volt. Tragikus ez a mindennapi eset, de bepillantást enged az individualpsychologia finom analisis területére. A regény hőse tizenötéves korában egy szigorú-erkölcsű papnál volt ellátáson. Volt közelében egy hasonlókorú kislány, kivel a fiú megbeszélte, hogy este nyolckor — nyár volt — a közelben találkoznak. A pap megtudta, azonnal eltávolította házából, kizáratta a gimnáziumból. A vidékről beidézett apa vén hülyének nevezvén fia előtt a lelkészt, fiát hazavitte, megengedte, hogy a találkozóra elmenjen és könnyelműen otthon tartotta, bár a fiú tovább akarta folytatni gimnáziumi tanulmányait. Akkor a dolog elintézettnek látszott, pedig *ez volt — mondja a regény hőse — további életének kiindulási pontja. Ha a pap megértő lélek, ha a szülő igazán szei*ető apa lett volna, aki, ha kell büntetni, vagy legalább oktatni is tud, ki tudja mi lett volna ebből a dolgozni tudó, javulni akaró, alapjában becsületes-szándékú emberkéből. Ezzel a kérdéssel foglalkozva, gyakran gondolok gyermekkoromra, a szülői házra, a régi iskolára és elgondolom: de jó volt, hogy úgy volt, de máskép volna, ha máskép lett volna. De vád nem érhet senkit, mert hiszen ki gondolt akkor azzal, hogy a lélek növény, melyet gondozni kell, amit a szülő, nevelő tettek, ösztönösen, hozzáértés nélkül, szinte szeszélyesen, vagy jóhiszeműen tették: és mi felnőttünk, ki jói, ki rosszul, aszerint, amilyen talajba hordta a szél a kis emberpalántát, magot: és azután is az életidőjárásától függött, hogy hogyan, hová fejlődött. Magunkat már megjavítani nagyon nehéz, de gyermekeink sorsát egyengetni könnyebb, sok függ tőlünk. Itt az ideje annak, hogy beszéljünk arról, mit jelent szülőnek, mit jelent szülöttnek lenni. Szülőnek lenni terhes, fáradalmas, áldozatos állapot, helyzet. Komoly kötelezettséggel jár: önfeláldozó kötelezettséggel, mit nem a társadalom, mint erkölcsi testület állapít meg, hanem amit a természet ró reánk. Kikeltek a kis fecskék az eresz alatt, öt sárgacsőrű kis fej tűnik 8