Katolikus gimnázium, Miskolc, 1932

8 seljük egymás terheit. A jövő, úgy látszik, mindenképpen Istennek az az országa lesz, melyben a felebaráti szeretet nagy törvénye elmélet helyett a gyakorlatban fog megvalósulni. Évnyitás után osztályaikba vonultak fel a tanulók. Itt az osztályfők felolvasták és megmagyarázták nekik az intézet fegyelmi szabályait. A rendes tanítás szept. 16-án kezdődött és zavartalanul folyt a VIII. osztályokban május 11-ig, a többiekben június 15-ig. A VIII. o. összefoglalásai május 11—15. között, a többieké június 16—21. között zajlottak le. Az évelei magánvizsgálatok szeptember 11-én, a decemberiek december 14—16. Az első ellenőrző napja november 27-e. Előtte nov. 22—27. közt az igazgató az osztályfőnök referálását hallgatta meg az intézet minden növendékéről. A második ellenőrző április 30-ára esett. Ezt is 5 napon át folyó előzetes referálás előzte meg. Az osztályfőnökök ez alkalommal is részletes jelentést tettek az igazgatónak minden egyes növendékükről. Az első osztályozó január hó 27-én, a második június 16-án, folytatva 21-én ment végbe. Első módszeres értekezletünk szept. 23-ára, a második február 16-ára esett. A szeptemberi magánvizsgálatokon Jámbor György dr. főigazgató úr, a júniusiakon Simon Miklós győri áll. reáliskolai igazgató úr elnököltek. Az évet június 24-én Tedeummal zártuk be. Ekkor osztottuk ki a jutalmakat. Szülők, tanárok és az ifjúság jelenlétében az igazgató összefoglalta az év legfőbb eredményeit. Aggódva mutatott rá, hogy általános tapasztalat szerint falaink kötelességérzete és szorgalma valóban megcsappant. Ennek a végzetes jelenségnek természetesen több oka van, de legfőbb mégis csak az, hogy az ifjúság az elébe álló nehézségeket nem lebírni, hanem megkerülni akarja. Az az ifjúság szeretetéből fakadó gond és aggodalom, mellyel a mai korszellem az iskolaügy felé fordult, valóban nagy erővel hangsúlyozta a középiskolai tanulmányok túlságos elaprózottságát és nehézségeit. Ugyanez a korszellem — nagyon helyesen — a testnevelés ügyére is teljes erővel ráfeküdt és a verseny révén igyekezett magasra lendíteni az ifjúsági testnevelésnek eredményeit. De úgy látszik, mintha ezek a nagy nyilvánosság színe előtt lefolyt eszmecserék a fiatalság impulzív lelkébe hatolva, az ifjúság kötelességérzése alól kihúzták volna a Du sollst, a kemény, kérlelhetetlen Du sollstnak tartógerendáit és így baj fenyeget bennünket. Mint az életben anynyiszor, itt is azt tapasztaltuk, hogy a nehézségek és bajok leple-