Katolikus gimnázium, Miskolc, 1932

24 és feladott kérdésekre folyékonyan felel belőle az idegen nyelven, a leggyengébbeik pedig legalább is értelmesen, szépen, folyékonyan olvassák a szöveget, fordítani tudják és a szókincsnek birtokában vannak. Ilyen problémákkal foglalkozva, a tanártestület nem vesztette el hidegvérét és türelmét akkor sem, ha itt-ott eredménytelenség, vagy •kevesebb siker mutatkozott a munkájában. Az a tudat lelkesítette, hogy az iskolai nevelőoktatás terén egyelőre az adatgyűjtés és statisztikus alapvetés korát éljük s a gyakorlati élet megfelelő adatok és az adatok feldolgozása útján mutatja meg, milyen irányban kell haladnia, hogy legkevesebb munkaveszteséggel a legnagyobb eredményt lehessen elérni. Ahol úttörés szükségességét látta, nem riadt vissza a nehézségektől. Ahol már kialakult hagyományai és módszerei voltak, ment ezen az úton előre. A magyar tanítás terén különös gonddal ápolta a magyar beszédművészet alapját, a helyes és értelmes olvastatást. Nagy gondja volt a magyaros beszédméloszra, mert ez veszedelemben forog és egyelőre nincs nyelvészeti fórum, mely a vesz'edelmet látva, hivatalos harcot indítana ellene. Szerencsére sok falusi magyar fiunk van, akinek ebben a tekintetben mintaszerű a beszédje és előadása. Gondunk volt az igazi magyar irodalomnak megszerettetésére. E részben nemcsak a kettéválasztott önképzőkör vezető tanárai buzgólkodtak, hanem különösen a magyar irodalom tanárai, akik irodalmi ízlésfejlesztés módozatain ugyancsak törték a fejüket. Egyre jobban mélyül az a hagyományos eljárás, hogy az öntudatos olvastatás alapja a magyar szókincs tervszerű megszereztetése. A gyökeres magyar szónak a magyar élet talajából való kisarjadása teszi, hogy sokkal gyökértelenebb magyar kultúrájú városi fiaink csak tartalmakat, nem pedig mélységes magyar lelket éreznek a magyar írásokban. Segíteni úgy lehet rajtuk, ha megmutatjuk nekik azokat a tápláló gyökereket, melyek a magyar szót magyar agrár-élet televényébe rögzítik. Bizonyos, hogy nagy íróink legtöbbjét az a magyar élet adta, amely állandó érintkezésben van földdel, vízzel, erdővel, réttel, levegővel. A magyaros zamat abból való, hogy a magyar néplélek a legmélyebb életigazságok és a természet magyar egységei közt nem aprólékos, csak nagyvonalú összefüggéseket sejt. Az olvasó csak akkor érzi a zamatot, ha közte és a természet között szintén teremthető valaminő összefüggés. Költőink és íróinknak ezt a zamatát akarta megfogatni az irodalmi olvasmány olyatén tárgyalása, jnely nem siklott át ismeretlen szavakon, nem bízta a fantáziára az