Katolikus gimnázium, Miskolc, 1932

13 dolattal, hogy mi is a hivatása. De dolgozik is, amennyire csak lehet a hívatáselmélyülés irányában. Mikor megbeszéli és meghányj aveti ezeket a nagy igazságokat, mikor vitáz róluk, mikor helyet enged a lelkében annak a meggyőződésnek, hogy nincs semmi oka sem a nemzetnek sem a magyarságnak a kétségbeesésre, mert hiszen a nemzetnevelö munka nagy országútján csak most tesszük a kezdőlépéseket, mikor gondolkodóba esik azon, hogy voltaképpen nem is azért tanítunk, hogy tudjunk, hanem azért, hogy legyünk, amikor .tehát esendő, formális célkitűzések helyébe tűzálló értékeket akar tenni: akkor éppen olyan tiszteletreméltó társasággá emelkedik a testület az igazgató szemében, mint a nevelésükre bízott ifjú társaság. Valóban: egyetlen tiszteletreméltó emberi törekvés, ha megúnt és idejükmúlt képletek helyett értékeket akarunk a saját magunk életébe is beléállítani. Az értékek — tűzálló igazságok. Értékkultusz tehát — igazságkultusz. A testületi szellem alapja is ez a, hála Istennek, egyre jobban fejlődő igazságkultusz. Lényege: nem fitogtatni olyasmit, ami nincsen, nem kendőzni semmit, ami baj. A latin gyakorlati bölcseség jól látta, milyen nagy különbség van simulare és dissimulare között. De azt is látta, hogy az átlagember és átlagtársadalom, amely külső ragyogásra dolgozik, alig tud ellenni a két kardinális görögtűzgyújtó nélkül. Az emberi kultúrának van egy illuzionista korszaka: irodalomban, divatban, tőkegazdálkodásban, termelésben, zenében, festésben, filozófiában sokáig uralkodott ; prestige-nek nevezték a franciák, akik finom és velőkig ható szellemességükkel a lélektanát is megírták ennek az illuzionizmusnak. Ha mindenütt meg volt, miért hiányzott volna a pedagógiában ? Meg is volt, sőt meg is van. De azok, akik mély és férfias lélekkel néznek bele az emberiség történéseibe, úgy látják, hogy az illuzionizmus végét járja. Soha nagyobb vágyakodás nem kergette az emberiséget arra, hogy megismerje a pőre igazságot. Az írás azt mondja, hogy az igazság szabadít meg bennünket. Gyermekek nem bírják el. Megütköznek rajta, mikor a mindenkit kötelező igazság kiveri őket gyermekded álmodozásaikból és légváraikból. A férfi-ember azonban lassan-lassan hozzászokik a férfias táplálékokhoz, elbírja a kemény igazságot és szerinte rendezi be az életét. Az igazság nevében tehát megmondhatjuk, hogy temérdek nehézséget támasztott a testület munkájában osztályaink zsúfoltsága. Tagadhatatlan, hogy az a frisseség és éberség, amelyre éppen a nevelő munka szempontjából elkerülhetetlenül szükség van, csak bi-