Katolikus gimnázium, Miskolc, 1932

14 zonyos körülmények között léptethető életbe. Igyekeztünk ugyan mindenben arra, hogy különösen a legalsó osztályokban jó legyen az alapvetés és így biztonságos az alapra húzandó épület, mindazonáltal kellő foglalkoztató lehetőség nélkül a legjobb alapok is veszendőbe mennek. Aztán: a kellőleg nem foglalkoztatott növendék, éppen azért, mert az ifjúkor az aktivitás kora, az iskolában letörvén, másféle aktivitásba kezd. Az a nagy baj, hogy a szülői ház későn veszi észre ezt a más irányú aktivitást, sokszor már akkor, mikor a növendék nemcsakhogy iskolai munkájában mutatkozó bajokat nem tudja már igazán helyrehozni, hanem amikor már egy csomó, az iskolában kevésbbé aktív növendéktársát is magával rántotta az omlásba. A szülők legnagyobb része csak akkor veszi észre, hogy omlásba jutott a gyermeke, amikor már kétségbevonhatatlan jelei mutatkoznak a rontásnak. A rontás jelei kétfélék: erkölcsiek és tanulmányiak. A tanulmányiak rendszerint erkölcsiekkel kapcsolatosak. Igyekeztünk azért, hogy a szülőt a tanulmányokban mutatkozó defektusok alkalmával meggyőzzük arról, hogy gyermekében egészen bizonyosan erkölcsi defektusok is lappanganak. Utakat és módokat ajánlottunk nekik arra, miről ismerhetik meg az erkölcsi bajok csoportjait, hogy kutathatják fel és hogyan orvosolhatják őket. Az erkölcsi hiányok elbírálásánál egyre nagyobb tapintatosságot és körültekintést észlelt az igazgató. Egyre jobban terjed az a belátás, hogy bűnnek valóban csak a bűnt szabad minősíteni és szoros különbséget kell tenni bűn és bárdolatlanság között. Az ifjúság a kamaszság elég hosszú periódusa alatt mindig hajlik bizonyos féktelenségre s ebből a féktelen jókedvből sokszor származnak csendes rendzavaró kellemetlenségek. A természet dagadó életerői a kompenzációk lélektani törvénye alapján az óra fegyelme után szervesen kívánják a tízpercek „szabadrúgásait" s ezek könnyen mértéktelenek. A tízpercek szabadsága és az újra beálló köteles órafegyelem között megint csak lélektani törvényszerűséggel lép fel egy átvezető szakaszbeli sajátos magatartás, amelynek lényege aiz, hogy a tízpercben teljes hévvel „dolgozók" többé-kevésbé kilendülnek az együttes fegyelméből és rakoncátlankodnak. E rendzavarások rendszerint nem etikai bűnök, csak antiszociális, az összesség rendjét és jónevét zavaró kilengések. Fölösleges ellenük komoly közelharcot folytatni teljes fölszereléssel, de megvannak azok az utak és módok, melyekkel a legkisebb mértékre leszoríthatok. Ezeket a módokat is megbeszélte a testület, hogy adandó alkalommal, főképp fölkeltett öntevékenységgel és — ha erre is szükség volt — a szülők