Katolikus gimnázium, Miskolc, 1932

12 dőt. Azért hárítok el minden lehető akadályt a megtanulás útjából, mert tudom, hogy abban a nagy akadályversenyben, amelyet a vérnak-velőnek a személlyéválásig a természet rendje szerint meg kell futnia, maga a minden személlyéválás ellen tiltakozó egyediség a legnagyobb akadály. Bűnös vagyok tehát, ha ,magam vér-velő voltomnál mé|g nagyobb akadályok feltámasztója és életrehívója vagyok. Azért gyakorlom be mentől tökéletesebben a „megmagyarázott" anyagot, hogy a kezeimre bízottak mentől nagyobb többségét rábírjam az egyediség munkábalendítésére és kedvező tömegatmoszférát teremtsek, mert a tömeglélektan törvényei szerint egy lelketlent csak sok lelkes törhet munkába, egy elesettet csak sok el nem esett gyógyíthat meg, egy tétlent vagy gyávát csak sok tettes és bátor ocsúdtathat munkára. Azért ismételek sokszor és sokat, mert a személyiség lényegéhez tartozik, hogy múltja és jelene között kapcsolatot teremtsek, hogy elhitessem véle gyakorlati alapon a nagy történelmi életigazságot : a változandók lebírása a változhatatlan, a mentől mélyebbről és mentől terebélyesebben kiteljesedő változhatatlan, CLZCTZ 2L személyiség érdekében nemcsak lehetséges, nemcsak szükséges, hanem a legnagyobb örömmel járó munka is. Ez a boldogság. Látnivaló, hogy az oktató eljárás helyes és jól felfogott lényege igen mélyenjáró nevelő munka. A tanár mindaddig csak sédátor, amíg csak jól-rosszul tanít. Nevelőmunkája akkor kezdődik, amikor a maxima debetur puero reverentia alapján valami nagyot és szentet lát a tanítványaiban és tiszteli bennük a feslő és szárnypróbálgató személyiséget. A régi pedagógia meg akarta törni a nagy Ellenállást. Megtörte s aki meg nem törött, azt kérlelhetetlenül kizárta, vagy kiselejtezte az iskolából. Ezért volt az iskola rettegések, siralmak és szerencsejáték helye. A nevelő iskola éppen a válandó ember küzdelmének világos szemléletéből merít okokat arra, hogy igazán tisztelhesse nem a bakugró gyereket, hanem a benne lappangó halhatatlan személyiséget, amelyet csak azért nem nevezünk léleknek, mert nem merőben az. A vér és velő kalitkájába szorított léleknek drámai küzdelmébe kerül, hogy kidolgozza és kiteljesítse legmélyebb önmajgát a vérből g ennek a drámai munkának rendezője, koreográfusa a minden tiszteletünkre és elismerésünkre érdemes pedagógus. örvendve és hálás köszönettel jelenti tehát beszámolójában az igazgató, hogy a testület legnagyobb része minden küzdelmes anyagi léte és családi gondja mellett is komolyan foglalkozik azzal a gon-