Katolikus gimnázium, Miskolc, 1932

11 teket és középponti értékeket ismer. A középponti érték nem lehet sem a tanár önmaga, sem a tudománya. A tőke akkor lépett a rontás útjára, mikor a haszon révén öncélúnak nyilatkoztatta jki magát. A szellemi tőkére ugyanez a törvény áll: minden tudománynak végső célja nem lehet önmaga, hanem az ember, a középiskolában pedig a fejlődés nagy szakaszain átmenő, a válandó ember. Szükséges .ennélfogva, hogy a közlés formáira essék a súly, ha tudománnyal nevelni akarunk. Valami szent értékelrendezés a közlés első lépése, mert hiszen a tanáriélek legmélyebb bensejében kell a fő-főváltozásnak végbemennie, ha hatni akarunk vele. Az értékváltozás lényege az, hogy világosan meg kell ismernünk az emberréválás egész folyamatát csak úgy, mint a földésznek tudnia kell, milyen közbelépésekkel siettetheti azokat az erőket, melyek öntevékenység révén fává válatják a fát, búzává a búzát, gazzá a gazt. Minden tudományos érték közül a nevelőtanár számára az a legfőbb érték, hogy a válandó ember csak a szent célok irányában szabadon mozgó és alkotó Öntevékenység levegőjében fejlődhetik. Azaz: legfőbb érték annak fölismerése, hogy a tanulónak egyediségből személyiséggé szabad öntevékenység révén kell kifejlődnie. A tudományközlés minden szakaszán tehát nem azért jár tisztelet a tanár részéről a tanítványával szemben, mert a tanítvány csont, vér, velő és ideg, azaz egyediség, hanem azért, mert az egyediségben benne lappang a személyiség minden mélysége és bája. Minden tudomány csak annyiban lendíti előre az embert, amennyiben argumentumot szolgáltat neki arra, hogy ő maga bontsa ki öntevékenységgel a saját egyediségéből a magasabbrendű személyiséget. Méltán állok csodálkozva a virágzó barackfa előtt, mert a virágban benne sejtem a jövendő gyümölcsöt. Ugyanezért méltán vagyok ihlett állapotban a növendékeim előtt is, mert ellenállásuk a vér-, velő-, csont- és idegmunka s nekem olyan művésznek kell lennem, hogy leszerelhessem a vér-ellenállásokat és alkotó munkára kell seírkentenem a vért a személyiség irányában. Ez a feladat akkora, hogy első pillanatra megriadok tőle. De szerencsére mégis kézzelfogható feladat. Kézzelfogható benne az, hogy szuggerálhatom mindazt, amit én a magam személlyé-válása érdekében a magam vérén nemesítettem. Azért készülök hát minden órára, mert ötletek, hangulatok, azaz vér és velő helyett személyes érintkezésbe akarok lépni lappangó személyiségekkel. Azért rendezek el lehető tökéletes rendbe minden közölni valót, mert a vérvelő káoszából a személyiség rendjébe akarom fölemelni a nevelen-