Katolikus gimnázium, Miskolc, 1932

• 9 mozgalmas Volt Arany Jáhos-ünnep>ü»nk. Itt is Aranynak egész lelki képe feslett ki a számos előadó, szavaló, versmondó és tréfálkozó produkálásából. Gondolatokban gazdag tanári vezér-előadás fogta 'egységbe az Arany-képet r éreztük, hogy hallgatók és előadók valóban átélték Araiiy lelkének végtelen gazdagságát. Ha azt is hozzávesszük, hogy nehezen és sok fáradsággal betanítható ének- és zeneszámok biztosították a hangulatosságot, akkor előttünk van, hogy micsoda munkaszeretet, lelkes kitartás fűtötte az illetékeseket, hogy egy-egy, sokszor csak félvállról emlegetett iskolai ünnepet megszervezzenek. Szociális érzés, jolb'bratörekvés, köz-szellemápolás, eszmények elmélyítése és megszerettetése magukba vév^ is legértékesebb vallásos erények. Tehát mindazok, akik ezen a téren szeretettel működtek, voltaképen a mély vallásos érzések birtokterületién szántottak-vetettek. De ezen kívül is részt vett a tanártestület legnagyobb része az ifjúság valláserkölcsi életének irányításában is: a hétköznapi szentmiséken szoros felügyelet szerint, a vasárnapiakon és ünnepieken majdnem ,telje,s száimmal, a lelki gyakorlatokon pedig teljes számmal vett részt. Többen 'arra is törekedtek, hogy az ifjúság apró botlásait és bárdolatlanságait .-szeretettel megvilágítva szoktassák az ifjúságot a hibák és gyarlóságok felfedezésére, kezelésiére, okos tanácsokat adtak szülőknek és növendékeknek a hajlamok világának feltárására s azokra a módszeres eljárásokra, amelyek segítségével magasabbra lendíthetjük a, gyönge és fegyelmezetlen akaratokat. Ezzel aztán ráléptek már a modern pedagógiáinak arra az útjára, amelyen a karakterologia egészen újszerű megállapításai révén a jellemnevelés iskolája kezdió'ldik. E részben igen sok még a teendőnk. De az igazgató hálás köszönettel veszi tudomásul, hogy azokat a törekvéseit,melyekkel rá akarta léptetni a tanártestületet az emibern evei esnek királyi útjára, a testületnek jóformán minden tagja méltányolta. A szülőkkel is sokat érintkeztünk. Nemcsak akkor, mikor kisebb-nagyobb fegyelmi ügyekben bekérettük őket és megbeszéltük a fegyelmi esetekkel kapcsolatos teendőket, hanem akkor is, mikor önkéntes érdeklődésük alkalmával tanácsokat kértünk tőlük fiaik jellemére, hajlamaira, tehetségére és érzületére nézve. Még most is tapasztaltuk, hogy sokan félő érzésekkel közelednek az iskolához. Valóban, nagy tapintatosság kell hozzá, hogy valakinek a kellemetlent is úgy mondjuk meg, hogy érzékenységét meg ne sértsük. Nagy önfegyelmezés, emberséges szeretet tudja csak megtenni, hogy tárgyilagos igazságokat közöljön azokkal, akik a test és vér indulatja szerint úgy nézik a gyermekeiket, mint aki vér az vérükből és hús az ő húsukból. Ez okért nem is áltatjuk magunkat azzal, hogy maradéktalanul sikerült megnyernünk-a. szülők szíves és zavartalan együttérzését az iskolával. Ez hosszú, szerencsés folyamat dolga. De iparkodtunk önnevelésre és önfegyelme-