Katolikus gimnázium, Miskolc, 1930

8 ményeit tartalmazza az „aki bírja marja" machiavellisztikus életprincípiumainak. Amott a jelszó: hiszek az ártatlan jóság örök érvényében. Emitt a jelszó: csak a kézzelfogható a birodalmam; a legtöbbet mondó benső kifejezés: a balkáni röhej, mellyel a machiavellizmus útjára lépett ifjak hol halkabban, hol harsogóbban kísérik a keresztrefeszűlni készülő eseményeket. — Amott még ég, emitt már föld, de nem a javából, hanem a hitványából. És mégis tisztában kell vele lennünk, hogy a kriticizmusnak és száj diktatúrának ez a világa is megvan, sőt nemcsak megvan, hanem menthetetlenül beléevez ebbe a szargasszós-tengerbe minden élő, minden haj ón járó, minden ember. Nem szeretünk vele valójában bíbelődni, mert szívesen látjuk, hogy ha tanítványaink ösztönszerű zárkózottsága mindig az ártatlan és engedelmes jóság világából ad le előttünk fényjeleket s az a másik, a szargasszó-járat nincs, mintha nem is volna a számunkra. Pedig a szargasszót is adottságnak kell felfognunk és tisztában kell vele lennünk, hogy a nyakig benne bujdosókat, az előre menni nem tudókat, a kezük-, lábuk-, hajójuk-törésétől csak többékevésbé távolállókat kell belőle kiemelnünk és további lendülésre bírnunk. Éppen ez a munka, amit megrendülések létrehozása nélkül nem bírunk végrehajtani. A megrendülés tetté válni kész hatalmas változás, amint már említettük. Az élet is létrehozhatja, de a nevelő is. Azért a legnagyobb tanítómester az élet, mert vagy „ütlegekkel", vagy rendületekkel dolgozik. Az „ütleg" pozitív kárszenvedés, mely aktív fájdalmakkal jár s amikor az élet kényszerít valakit arra, hogy mássá legyen, azért „kényszerít", mert pozitív fájdalmak és csalódások átszenvedése egyszerű számítóművelet útján hozza az ember tudomására, hogy változnia kell, ha újabb és sűrűbb ütlegekben nem akar részesedni. Persze, hogy azok az „ütlegek" legtöbbször nem fizikai, hanem csak szimbolikus botütések, de mégis csak botütések: hiszen nemcsak az a fizikai fájdalom, amelyet akút véraláfutásos vesszőhányások hoznak létre bőrön és bőr mentén; fizikai fájdalommal is jár az erkölcsi értelemben vett vereséségek egész sora is: mert a szégyen, a kárvallás, a magabizakodás szükségszerű megcsorbulása, a mások előtt kicsinnyéválás, a nevetségessé levés, stb., stb. mind megannyi fizikai fájdalmak is. Tudják ezt az életigazságot a régi pedagógusok, de különösen tudják a mai fiziologusok, akik kísérleti tudományuk nem egy fejezetében mélyrehatóan meg is elemezték ezeket a tényeket. — Az élet azért a legnagyobb tanítómester, mert ilyenfajta megrendülést okozó szerszámok bőven vannak a tarisznyájában. De ha nemcsak az életnek, hanem a nevelőnek is szüksége van ilyesfajta megrendülésre, akkor egyrészt az élettől kell ellesnie azokat a szerszámokat, melyekkel megrendüléseket csihol ki a szájdiktatúra világát élő nevelendőkből, másrészt még az életnél is magasabbra, vagy