Katolikus gimnázium, Miskolc, 1930

9 ha úgy tetszik, mélyebbre kell szállania, hogy rendületeket létesítsen, megfossza őket a brutális fizikai szenvedések mozzanataitól és így kedvet teremtsen a nevelendőben a lelkiismeret finomításának azokra az aktusaira, mlyeket mindig az öntevékenység jellemez. Nyilvánvaló ugyanis, hogy minden brutális fizikai szenvedés és szenvedtetés többékevésbbé munkaképtelenné tesz, lehengerel. Ám, ha a lelkiismeret megfinomításának lényege alapjában véve öntevékenység, világos, hogy a nevelendő végső állomása sosem lehet lehengerelés, hanem akció- és munkakedv biztosítása. A nevelő tehát, hogy ezt a divatos szót használjuk, biologiai alapra helyezkedjék, mikor a szargasszó-ból új lendületre akar késztetni. Biologiai alapra álljon, vagyis igazságai mélységes életigazságok legyenek, azaz minden szava, tekintete, közbelépése és irányítása azt a hangulatot árasszák, hogy ismeri, sokoldalúan ismeri és éli az életet, igazságai tehát, amelyekkel operál, nem azért hódoltatok, mert ő mondja, vallja, tanítja és éli őket, hanem azért, mert az életnek, mindnyájunk urának és parancsolójának az igazságai. Külön megrendülés a számunkra, mikor ebben az értelemben értjük meg először Krisztusnak, az élet legnagyobb mesterének szavait: ut vitám habeant, et abundantius habeant, .... vagy mikor azt mondja róla az írás, hogy tanított s jött, ment quasi potestatem habens, vagyis, mint olyan, akinek nem könyvből, hanem életből szállt a tudománya. De még az „élet"-nek a brutális szenvedésektől és szenvedtetésektől szublimált tudománya is egyre mélyül a nevelő inventáriumában, hogy e legmélyebb megrendüléseket okozhassa! Az é£eí-fogalom kitágulása és kitágítása föl az örökkévalóságig, vagyis az élet-fogalom, helyesebben az élet-élmény beléágyazása az Isten örökkévalóságába az az alapérzés, mely igaz megrendüléseket biztosít. Életigazságok, melyeket csak az élet gazdasági, ökonomikus, hasznossági, - célszerűségi szempontjai ajánlanak, lehetnek fundamentumai az okosabb, a célszerűbb cselekvéseknek, de sohasem a lelkiismeretnek. Ha a lelkiismeret nem a fizikai világ rendjéből szálló izenet, akkor természetes, hogy nem is ágyazható bele a fizikai világrend igazságaiba. Aki azt hiszi, hogy nevelni, jobbá tenni lehet valakit pusztán célszerűségi szempontokkal, az csakhamar meggyőződik, hogy homokra épít: ugyan micsoda célszerűsége van az igazmondásnak, mikor legtöbbször megszenvedteti az embert, micsoda praktikus célszerűsége volna a csalfaság és álnokság teljes elmellőzésének, mikor tömérdek balsiker fakad a nyomán, micsoda fizikai könnyebbség volna az értelme a szorgalomnak, a munka és kötelesség elvégzésének, mikor csak ezer fizikai kellemetlenség árán tudjuk megvalósítani!?? Megrendülés győz meg róla élmények szerint, hogy nem a fizikai élet és a fizikai erők törvényei a mi legmélyebb életigazságaink. Az életfogalomnak ki kell tágulnia túl a gazdasági, túl az ökonomikus, a gyakorlati élet horizontjain, azaz életnek nemcsak a gazdasági, a fizikai életet kell éreznünk, hanem életérzésünknek belé kell nyúlnia abba az örökkévalóságba, amelyből Krisztus