Katolikus gimnázium, Miskolc, 1930

25 az alapelemek és alappontok csudálatos kiemelése, a nagyobb egységeknek kisebbekre való felbomlása, a kisebb egységeknek tartalom és fontosság szerint való tagolódása és mindenekfölött a jellemzőnek arcon, szemen, kézen, szemöldökön, ráncon, járáson, mozdulaton való megjelenése, a beszédnek csodálatos zeneisége, az énekhangok mélységes titkai nem a legelső élmények-e, melyeket megtapasztalunk s amelyekhez hasonlókat találunk a nagy világban? S nem ezt a mi anyanyelvünket követjük-e, mikor lelkünknek legelvontabb és legszíntelenebb képleteit is az esztétikum tőrvénye szerint gyúrjuk át? A fogalom integrációja a sok rész-ismeretből, az ítélet dualizmusa, az érzetek és az érzetkomplexumok summációja, az ítélet elemeinek a fő-magok köré való elrendeződése és mintegy rákristályosodása, a mondatdallam megszületése, fejlődése és jellemzővé válása az egyes nyelvtípusok szerint, a mondatok képszerű elemeinek a faji jellemzővonások színei, vonalai és formái szerint való kialakulása, átalakulása és változása nem világosan mutatják-e, hogy az esztétikum kategóriája az anyanyelvünk és ha csak intellegibilét kapunk, emberek számára annyi, mint hogyha idegen nyelven szólanának hozzánk a különben legérdekesebb igazságokról. Csak az ért világosan, csak az érez intenzív örömet az értésen, csak az akar egyre joüban és egyre mélyebben érteni, akinek az intellegibilét az anyanyelven, vagyis az esztétikum törvényei szerint adjuk. De vizsgáljuk tovább ezt a tárgyat lelki életünk legszublimáltabb elenr.ének, a fogalom életének alakulásában. A fogalom pusztán lelki alkotásnak, merő intellegibilének, integráltnak látszik, merő egyszerűségnek, e részekre bonthatóság minden igénye nélkül. Mikor azonban kézzelfoghatóvá akar lenni, mikor azzal az igénnyel lép fel, hogy teljesen élménnyé váljék, megértsük, meglógjuk, és beleépítsük az életünkbe, hogy ezt az életet táplálja, azaz fölfakasszon és megmozdítson bennünk minden életcsírát, foglalkoztasson bennünk minden érzést és megmozgasson bennünk minden akaratot, akkor két darabra esik szét: alany- és állítmánydarabra a szimmetriának, a szépség egyik alapmozzanatának törvénye szerint. Hogy mennyire nagy és mély ez a szimmetria, ez onnan is világos, hogy a mondat, az alany-állítmányrésze szétesett, azaz esztétikummá vált fogalomrendszer, mely még szavakbaöltözés előtt is világosan láttatja az egy front, vagy egy fővonal köré rendeződés szimmetriatörvényét, szavakba öltözve a hangok és mondatmélosz hatalmas élményeiben is az esztétikum minden bélyegével ékes: előkészíti egy hangsúlytalan taktusrésszel az alanyt (az asztal, der Tisch), az alany főszótagját dinamikusan megemeli és megsúlyozza, az állítmány megsúlyozása és megemelése után pedig visszatér a mélosz tonikájára. Fiziologiai kutatások pedzik már s nemsokára többet is fognak belőle pedzeni, hogy ez a nyelvi mélosz tartalmaz minden nyelv-