Katolikus gimnázium, Miskolc, 1929

3 A pályaválasztásról. (Szülői értekezlet.) A pályaválasztás kérdése a háború előtt is nehéz probléma volt. Pedig akkor a magyar katona Zsolnánál és Brassónál őrizte a haza határait, akkor a Bánát búzáját még mi arattuk, erdők, hegyek kincsét mi aknáztuk; a mar gyar ipar és kereskedelem a mainál háromszorta nagyobb néptömegnek adott munkaalkalmat és kereseti lehetőséget; a húszmillió lakosra terjedő magyar impérium igazgatása sokezer lateinert foglalkoztatott. Egy szellemi és anyagi fellendülésben levő gazdag ország hívott, sürgetett akkor minden főt, minden kezet a nagyratörő munkára 9 kínált érte boldog hazában, boldog életet. És mégis — hány ember került akkor is akarva vagy nem akarva olyan pályára, ahol létfeltételei biztosítva voltak ugyan, de magasba vágyó lelke szárnyait vesztette, alkotó-erejét a passzivitás érzete bénította s amint önmagában a lesújtó elégedetlenség keserűségét élte, úgy minden jó szándék, pontos kötelességteljesítés mellett sem lehetett igazán hasznára annak az ügynek, melynek szolgálatába őt mostoha sorsa vagy elhamarkodott lépése állította. Mennyi ambició-letörés, mennyi életuntság, mennyi tragédia származott ebből már a háború előtt is az egyénre és mennyi munkaerő, mennyi alkotás veszett el a közre! , Azóta pedig nagyot változott a világ. A nagy, boldog országból kicsiny, koldús ország lett. A lüktető ütemű fejlődésből a lét-nemlét vergődő küzdelmére vezetett vissza bennünket — Mohi, Mohács után Trianon újra. A legválságosabb időt. éli a mai magyar nemzedék és ebből a legnagyobb válságból csak az menthet ki bennünket, ha minden erőnket egészen a teljesítőképesség maximumáig a nemzetfenntartás szolgálatába tudjuk állítani. „Amikor az ország területének 72%-ától, népességének 64%-ától, fájának kilenctizedétől, legkiadósabb kőszéntelepeitől, vasércének több mint négyötödrészétől, iparvállalatainak és vasútvonalainak hattizedétől fosztott meg bennünket az úgynevezett békeszerződés, minden energiapazarlás és kiváltképen a nemzeti termelés legbecsesebb tényezőjének, az emberi munkaerőnek fel nem használása, vagy célszerűtlen alkalmazása által elkövetett erőpazarlás egyenesen halálos bűn." Tehát a pályaválasztásnak már a háború előtt is életbevágó problémája