Katolikus gimnázium, Miskolc, 1928

73 Én mostan hoppon maradtam, Míg Juppiter meg nem szánt; Megfogadott portásának Hatalmas, nagy birtokán. Köszönettel elfogadtam, Most az a hivatalom, Hogy figyeljem a birtokot Keleten és nyugaton. Ezért kaptam kettős arcot Hogy láthassak egyszerre Előre és hátrafelé Nyugatra és keletre.'' Ekkor aztán felébredtem. Nem tudom, álmodtam-e, Avagy valójában Janus Diktálta e verset lef Kecsmár István. Quirinalia. Quirinusról szól az eset, Amelyet itt elmondok. {Ő ezelőtt Romulus volt, S énekre épp ez az ok.) Történt egyszer, hogy Mars Isten Az égből letekintett, S bámulta a várost s falat, Mit Romolus épített. Eltötyögött Juppiterhez, Ahogy vén lába bírta, És pipával a szájában E szavakat mondotta: „A római hatalom már Szépen ki van fejlődve, És mint látod, nincs szüksége Vérem segítségére. Váltsd be, pajtás, szavaidat, Miket nekem mondottál: Fiaim közül egyet Ide hozzánk felhoznál!" Juppiter fejével intett, Lett erre nagy haddelhadd: Dörgött, villámlott és áradt, Még Atlasz is megszaladt! Volt egy hely, mit a régiek Kecske-mocsárnak hívtak, Romulusz és pátresei Éppen ott bíráskodtak. Hirtelen jött a nagy vihar, És mindenki elfutott, A király pedig ezalatt Mars atyjához eljutott. Ám a nép nem tudta mindezt, S az atyákat vádolta, Mikor egy hír az egészet Csirában megcáfolta. Jött ugyanis jó Prokulusz Holdvilágos éjjelen, Mikor im a bal sövényen Hős Romulusz meg jelen. A remegő Juliusznak Égnek állt a hajzata, A dicsőült Romulusztól E szavakat hallotta: „Ne sértsétek istenségem Szégyenítő könnyekkel, Égessetek inkább tömjént A vallásos tömeggel!" Elnevezték Quirinusnak, Kapott dombot s templomot. Ki nem hiszi, menjen el és Nézze meg ezt maga ott. Kvisz Béla IV. C. Általában nem okozott nehézséget a latin nyelv tanulása. Ennek az okát abban látom, hogy az előbbi években biztos grammatikai alapra tettek szert e