Katolikus gimnázium, Miskolc, 1927

12 vezték, mint amennyi ezidőszerint beléjár. Ezért különösen az alsóbb, de nem egyszer felsőbb osztályok is zsúfoltak. A zsúfoltság következtében az osztályok levegője hamar megromlik, s így gyöngébb, vérszegényebb tanulók az órákon elpetyhüdnek, figyelmük ellankad, eszerint produkáló készségük is megcsökken. Kérjük a szülőket arra is, serkentsék fiaikat, hogy óraközi tízpercben szívesen, készségesen és gyorsan vonuljanak be a portalan udvarra, hogy friss levegőt szívhassanak. Ez a friss levegő teszi lehetővé, hogy a következő órán a figyelem élénkebb, az elme összeszedettebb lehessen. A kiadott parancsnak szíves készséggel engedelmeskedni itt is nemcsak erkölcsi jót eredményez, hanem jobb osztályzatot is jelent. Kimondhatatlan kár, hogy olyan termünk, amelyben az egész ifjúságot össze tudnók gyűjteni, nincsen. így tehát mindig csak félcsaládhoz szólhatunk, félcsaláddal ünnepelhetünk; szülők és tanulók együtt soha nem lehetnek, a nevelésnek, az együttes pedagógiai impresszióknak igen nagy kárára. — Körülbelül 36.000 pengős áldozattal lehetne ezen a sajnálatos állapoton segíteni. De honnan vesszük ezt az összeget ? A tanulók. Összes létszámunk a 17 osztályban 886. Az I. A-ban 68, az I. B-ben 71, a II. A-ban 66, a II. B-ben 61, a III. A-ban 55, a III. B-ben 61, a III. C-ben 60, a IV. A-ban 69, a IV. B-ben 70, az V. A-ban 45, az V. B-ben 48, a VI. A-ban 47, a VI. B-ben 35, a VII. A-ban 39, a VII. B-ben 40, a VIII. A-ban 24, a VIII. B-ben 27. Családi viszonyaik szerint jórészük miskolci benszülött, de sok van köztük vidéki is, gazdák, kisbirtokosok, vasutasok, iparosok fiai. Szegény fiúnk sok van nemcsak a városiak, hanem a falusiak között is. Sok a bejárónk, akik részint közeli, részint távolabbi helyekről vonattal jönnek-mennek, kimondhatatlan kárára a tanulásnak és nem egyszer nagy veszedelmére a jó erkölcsnek. A bejárók rendszerint korán kelnek, hogy időre beérkezhessenek; nem egyszer fáradtan, sápadtan, kimerülten érkeznek hát meg az iskolába s ez sok intőjükön, rovójukon meg is látszik. De még a tanulás ügyénél is nagyobb veszedelme a bejárásnak az, hogy különböző korú, különböző nevelésű és különböző iskolába járó fiúk felügyelet nélkül nap mint nap hosszú időt töltenek el egymás társaságában, legtöbbször egészen tétlenül, sokszor hancúrozva, sokszor talán kártyázva, nem egyszer iddogálva is. A kalauznak nincs rá módja, hogy engedelmességre, jó rend re, fegyelemre szorítsa őket.