Katolikus gimnázium, Miskolc, 1925

7 tanulmányai alapján összeírt — pedáns, gyönyörű rendben úgy maradtak meg féltveőrzött emlékei, könyvei, iratai között, mintha 38 éves korában is ezeket féltette, ezeket szerette volna legjobban. S én tisztán látom magam előtt a gimnazista Hábor Gyulát is. Az a nagy fiú, aki ilyen komolyan, ilyen nagy szorgalommal foglalkozott a tanulmányaival s készült az élete hivatására, nem érhetett rá künn a mezőn bolyongani s gyönyörködni az ifjú élet annyi sok kínálkozó — sokszor üres, léha — örömében. Ez az ifjú igen sokszor éjszakákon keresztül írt, dolgozott, kereste a kincsespalota színes drágaköveit . , . nem érhetett rá álmodozni, nem kereshetett hívságos dicsősége*, nem leshette a labdarugósport eredményeit s léha örömek emléke bizonyosan föl nem kiáltott az ő nemes lelkében sohasem. 1906 június havában az érettségi bizonyítvánnyal kezében búcsút mondott a jászberényi alma maternek s szeptemberben már a kolozsvári tudományegyetem bölcsészeti fakultásán találjuk. Ha nem ismertem volna az ő csendes, tengermély magyarságát, azt a könnyes, sokszor elborult lelkivilágot, mellyel a legsovinisztább nemzeti érzés körébe tudott vonni minden ruhafoszlányt, minden kődarabot, minden fűszálat, amelyhez magyar vér, magyar bánat, magyar vigasság tapadt: csodálnám, hogy egy ifjú, aki Pesthez oly közel született s lakott, miért ment egyetemi tanulmányai elvégzésére oly messzire, Kolozsvárra? Ismertem . . . nem csodálom. Hábor Gyula „kincses" Kolozsvárra ment. Arra a kincses Kolozsvárra, melynek minden kövére a magyar dicsőség legdrágább emlékei, a Szt. Lászlók, a Hunyadiak s az erdélyi fejedelmek írták rá lángoló hazaszeretetük szépséges, legendás történetét. Tudásával, szorgalmával s a szerénysége mögött tündöklő tehetségével Kolozsváron is csakhamar elérte az ő mindig egyforma sorsa: hogy bármennyire igyekezett is elvonulni a világ zajától s bármennyire kivánt is egyedül maradni, minden nappal nagyobb lett körülötte a lárma s szinte minden óra lerombolt egy követ az ő egyedülvalóságának a várából. Féltve őrzött emlékei között halomszámra vannak tanujelei annak is, hogy egyetemi társai milyen hangosan s mennyien törekedtek, vonzódtak az ő komoly, szép lelkének megértő körébe, Aki máskép nem tudta bizonyságát adni a hozzávaló szeretetének, legalább a doktori értekezésének melegszavú dedikálásával mutatta meg, hogy Hábor Gyulát mennyire becsülte, S ilyen értékezés az ő emlékei között nagyon szép számmal található. 1911-ben tanári oklevelet szerzett a magyar és latin nyelvből és irodalomból. Még oklevelének megszerzése előtt, az 1910—11, tanévet a makói áll. főgimnáziumnál töltötte gyakorlótanári és internátus-felügyelői minőségben. Hogy rövid makói működése alatt mennyire beleférkőzött mindazok szívébe, akikkel együtt működött, megmutatta Madzsar Gusztáv budapestvidéki tank. főigazgatónak, a makói gimnázium akkori igazgatójának Hábor Gyuláról való megemlékezése.