Katolikus gimnázium, Miskolc, 1915

80 bátran elmondhatom, hogy mindnyájan derekasan, tehetségünknek megfelelően dolgoztunk és elértük azt, amit csak elérhettünk. A főcélunk az volt, hogy megkedveltessük a zenét tanulótársainkkal, hogy felemeljük lelküket abba az ideális világba, ahol minden rossz és durva száműzve vannak, ahol az élet a maga kristálytisztaságában nemes érzelmeivel és fenkölt gondolataival tárul elénk. Ez azonban nagyon nehéz feladat, mert hiszen a tanulók a zenét ép olyan nyűgnek tartják, mint a többi tantárgyak tanulását. Hogy azonban ezt az előítéletet legyőzzük, minden két hétben, később hely és idő hiányában minden három hétben gyűlést tartottunk, melyeken a működő tagok egy-egy zeneszámot játszottak. Én követvén Cicero fortia fortiora fortissima elvét, úgy osztottam be ezeket a darabokat, hogy először könnyebb darabokat vettem föl a műsorba s miután ezeket megértették, a nehezebbeket, de egytől sohasem tértem el a komoly klasszikus iránytól. Ismeretes dolog az, hogy egy egyesület csak úgy maradhat fenn, ha annak működését a komolyság jellemzi. Mihelyt a komolyságtól eltér, azonnal megszűnik az egyesület munkássága. Hogy a zenekör munkája komoly volt, annak a bizonyítására elég, ha az előadott darabok szerzőinek neveit említem föl. Poldini, Singulee, Grieg, Beriot, Tschajkovszky, Rieding, Mendelssohn, Wieniawszky, Juon, Volkmann, Beethoven, Gossec, Burmester, Weber, Bruch, Chopin, Goltermann, Hubay, Sauer, Popper, Seitz, Goens, Mozart, Mascagni és Schubert, mind olyan nevek, melyek a klasszikus zene történetében ragyogó fénnyel tündökölnek. Egyszersmind ebből az is látható, hogy mi azon is fáradtunk, hogy a tanuló zeneismerete ne csak egyoldalú legyen, hanem minél több iránynak a képviselőjét ismerhesse meg. így nagy számmal adták elő a klasszikus és romantikus iskola kiválóbb tagjainak a műveit, a magyar zene és a modern zene termékeit. Nagy súlyt helyeztünk arra is, hogy az előadók az illető szerzők müveit és a művek tartalmát néhány szóban ismertessék, hogy milyen érzést, milyen gondolatot fejeznek ki és minő hangulat vonul végig az illető zeneművön, hogy ezáltal tudatos legyen a darab előadása. A zeneszám után egy már képzettebb zenész megbírálja a darab előadását, melyben az volt a legfontosabb, hogy vájjon helyesen adta-e vissza az előadó a szerző gondolatait. Mikor már így a komoly zenébe eléggé behatoltak a kör tagjai és azokat már megérteni és élvezni tudták, a nehezebb zenét kezdtük kultiválni, még pedig annak egyik legkomolyabb műfaját, a kamarazenét. Három trió alakult, melyek hetenkint egy-egy gyakorló órát tartottak. Az egyik Folkmann F-dur trióját, a második Beethoven Es-dur trióját és a harmadik Mendelsson D-mol