Katolikus gimnázium, Miskolc, 1915

81 trióját tanulta. Hogy a kevésbbé gyakorlott zenészek is elsajátítsák a zene kultiválásának egyik legfőbb kellékét a ritmust, alakítottunk egy u. n. gyermek-triót, mely Huber C-dur trióját tanulta be és a zenekör egyik gyűlésén nagysikerrel adta elő. Hogy azonban minden működő tag intenziven is foglalkozzék a zenével és igy mindenki, aki valamely hangszeren játszani tud, érvényesíthesse tehetségét, egy 24 tagú zenekart alakítottunk meg Rákos Arnold tanár úr szakavatott vezetésével, mely létszám azonban a háborús viszonyok miatt csökkent. A zenekör két éve alakult meg. de egy év múlva abbahagyta munkásságát, úgy, hogy ez évben jóformán újra kellett megalakulnia és így a zenekar is teljesen új, csiszolatlan anyag volt, melynek tanítása bizony sok fáradságot és időt igényelt. Hogy mi volt az eredménye ennek a fáradozásnak, azt a mélyen t. közönség ítélheti meg legjobban azokból az ünnepélyekből, melyeken a zenekar, úgyhiszem egész bátran mondhatom, nagy sikerrel szerepelt. Négy ilyen ünnepélyt tartottunk és pedig három ünnepélyen Rákos Arnold tanár úr, egyen pedig én vezényeltem a zenekart. Az ünnepélyeken és az alakuló gyűlésen kívül hét gyűlést tartartottunk, melyeken nagyrészt szóló-zongora, hegedű, gordonka, számok, duók, triók és zenekari számok szerepeltek. Magukról a szereplőkről elmondhatom, hogy tudásuk legjavát adták, sőt némelyek már a művészethez közelálló játékot produkállak. Dicséretre méltóan játszottak hegedűn Kalocsay László, Hercz Andor, Deák Ferenc, Garay László, Rádai Antal, Munk György, Frank Pál, Deutsch Ábrahám, zongorán Stimm Margit, Istvánffy Ella, Gortvai Judit, Horn Stefánia, Stein Lajos, Maurer István, Hercz Pál és gordonkán Apáti István, Helényi Gyula és Venetiáner Sándor. A zenekör működésének jótékony hatása csakhamar meglátszott a tanuló ifjúságon. Mindig többen és többen jelentek meg a gyűlésen, mindig nagyobb és nagyobb megértéssel hallgatták végig a műsort, mindig lelkesebb és lelkesebb lett az érdeklődés. Nem, nem mondhatom el azt a sablonos frázist, hogy leraktuk a zenekör alapjait, hogy azon aztán felépítsék utódaink a zene múzsájának fényes palotáját, mi sokkal többet tettünk. Felvezettük társainkat egy meredek, göröngyös utakkal, mély árkokkal teli hegyoldalon és mikor már sok akadály után, már-már elcsüggedve feljutottunk a hegynek a nap bíborában tündöklő csúcsára, letekintettünk a völgybe és elénk tárult a zene ragyogó, fényes, kristálytiszta birodalmának fenséges panorámája. Ekkor rá mutattunk egy gyönyörű üvegpalotára, ahol a zene múzsája ül tündöklő trónusán és hallgatja a sférák mennyei muzsikáját és ahová már egy egyenes út vezet, csupán csak arra kell vigyázni, hogy a sok ösvény közül az igazit, a valódit találjuk meg. 6