Katolikus gimnázium, Miskolc, 1914

25 lófejű nyílást, melyen át a víz előbuzog, a monda szerint a sárkány fújja a vizet, melyet szent zarándok átka ért, mivel egy kisded megkereszteltéhez nem talált vizet, a sárkány mind kiitta. És azóta nem látta senki a vízivó sárkányt, az átok megfogta, rászakadt a hegy, de nem ölte meg, csak bezérta, a víz pedig, melyet kínjában szájából kifútt: „Nyílást ütött a hegynek oldalán Melyen zuhogva hullt alá a víz." (Tompa.) ím a búvó patak egyszerű története, rejtelmes földalatti élete, hogy megnövekedik a képzeletben! És bár tudom, hogy sorsát a természet törvénye határozta meg, hogy a mészkő sajátossága szabta meg útját, hogy a barlang a patak vájó munkája nyomán lett, mégis mikor egy, két órai út után odajutottunk, ahol a vezető leteszi gyertyája végét, hogy távolról, egész a barlang mennyezetéig emelkedve, a visszanézőnek a sötétségben egyedüli mécsese legyen, akkor megborzongatott az a gondolat, hogy mi is lenne, ha elaludna minden fény, csak két parázsló szem jönne mindig közelebb, valami őskori szörny, valami sárkány. Milyen undok találkozás, milyen utálatos halál volna! Még csak szembe sem nézhetne az ember vele! De nem! Valaki el ne veszítse kedvét e sorok olvastára a barlang meglátogatásától. Kezdem inkább elülről. 320 lépcsőn és elég hosszú, szűk sikátoron át jut az új bejáratnál a barlangba az ember. Mindjárt jobbra fordul, hogy eljusson a legcsodálatosabb cseppköalakuláshoz, az óriási csillagvizsgáló toronyhoz. Ha valaki már végigcsodálta Itália dómjait, bazilikáit és azt hiszi, hogy nem találhat már olyan alkotást, mely csodálatra, ahítatra ragadja, akkor jöjjön el ide. Sok, sok csillogó lemezke mozaikja alkot olyan vörös, barna és fekete színekben tarka obeliszket, melyhez foghatót csak a világ hét csodája között találhatunk. Ugyanazon az úton vissza a bejáratig és tovább a régi bejárat felé. Mindenféle alakulások jobbra és balra az út mentén. Bevilágítja őket a magnézium fehér fénye. A káprázó szem lát jó csomó sötét alakot, a fül hall valami nevet, nem tudja mért épp ezt az elnevezést választották, hogy pl. a beduinsátor miért nem közönséges sátor, vagy