Katolikus gimnázium, Miskolc, 1914

26 Szent-László szobra miért nem a másé, hogy Diana öltözője hogy jut ilyen közelségbe, egy fedél alá Szent-Lászlóval és még sok más kérdés támad az emberben. Ekkor még nem találkoztam a barlang lelkével, nem tudtam, hogy itt a véletlen az úr. A vezető új meglepetésre készít elő, eloltatja a gyertyákat, ő maga elindul fölfelé. Olyan különös az a kúszó emberi árnyék, az imbolygó gyertyaláng. Most eltűnik valami kárpit mögött. Állunk a sötétben lélekzet nélkül, mozdulatlanul. Sötétség, csend. Csak itt is, ott is klikk, klukk, innen is, onnan is csöpp, csöpp. Múlnak a percek, mérik a cseppek! Valahol most új csillárok, új kárpitok, új oszlopok alakulnak, a régiek átváltoznak, egy-egy lehelletnyi hár- • tyával nagyobbra nőnek, vastagabbra dagadnak. És ehhez mind nem kell nekik semmi fény, csupa vak véletlen. Idegenül nézek valami világosság után. Az oszlopok, tornyocskák csúcsán dereng! A boltozaton világosságnak foltjai. Akár az égen az első napsugarak. Ez már a mi emberi világunk. Fénybe öltöznek az alakok, közöttük feltűnik az ember is, kezében a fény forrása, lángoló magneziumszalag. Elhamvad. Vége a színjátéknak, a mesterséges napfelkeltének. Gyertyák pislognak, cseppek csepegnek. Az az egész góklerség volt. Amolyan igazi emberi mesterkedés, a vezető fogása, hogy a vezetett tömeg el ne unja a gyertyák pislogását. A barlangnak abban a részében járok, ahol a szökőkút áll. Kicsi szenteltvíztartó medence közepébe hullanak a vízcseppek és a víz széjjelpermetezik. Ahogy nézem az alakulást és a szabályosan csöppenő vizet, úgy rémlik előttem, mintha emberi fej volna és ép a koponyája kellős közepét mélyítené a víz. A csontot már átrágta, magára az agyra koppan minden csepp. A középkor! Torquemada! Utálat! Gyorsan előre! Csúszós a sár. Nem baj. A denevérbarlang. Innen már közel a kijárás. Hajrá! Vezető sem kell. Néhányan rohanunk, nagy ugrásokkal sietünk. A lépcsők! Kicsi világító folt. Üdvözlégy napsugár! Vége a véletlennel való találkozásnak! Törvények világába jutottam. Igazságot oszt a Nap. Nem kell félnem aljas támadásoktól, alattomos véletlenektől. Micsoda zengő, kristályos palota a Nap palotája, micsoda