Katolikus gimnázium, Miskolc, 1914

21 Sztracenától balfelé nyit rést a sziklákon ez a völgy, ép hogy egy szekér elfér benne, annak is véges-végig a patakban kell gázolnia, a patakban, melynek partjai az útnak is szélei. Gyalogos száraz lábbal az egyik part mentén lefektetett gerendákon billegjen át a völgy hoszszában. Előtte is rét, mögötte is, tele százszorszép virágokkal. Sorra léptünk a pallóra, ringott, hajladozott alattunk, mi meg táncos lépésben ballagtunk át rajta, közbe nieg-megfogództunk a sziklába, hogy le ne billenjünk. Ártatlan öröm, ártatlan mulatság volt, koszorúját a réten megfonhattuk nagyszemű ibolyákból, lilás harangrojtnak édes, cafrangos csengetyűiből. Nem, nem tettük, minek hervadnának el a fejünkön üde harmatos virágfejek. Inkább én hajtom le hozzájuk a fejemet, letérdelek eléjük, simogatom, szólítgatom őket. Ha megszólalnának, ha a szeretetem versenyre kelhetne szent Ferencével és testvérkéim, kicsi testvérkéim lennének! . . . Már tudom, sohasem fognak megszólalni. Már emlékszem, hogy innen „elköltözött a föld szelleme, termékenység, áldás eltűnt vele." Ősi, pogány rege szól róla, hogy itt tanyázott valamikor a törpék fejedelme. Kicsi fia, a gnómherceg mellé a „földmíves kalibák lakói" közül választott dajkát. És ez volt a vidék szerencséje, mert — ahogy Tompa Mihály versbe foglalta a regét — „Mert ahová betért, hol megjelent A Gnómherceggel a lányka: Örömre serdült a föld színe fent Bőség, áldás serkedt nyomába." Ám nem sokáig tartott a boldogság, a dajka odaadta sok csábítás után a rábízott herceget a törpék nagy ellenségének, a vörös vitéznek, ki „tüzes nyilat hord ivén fegyverül, kinek csak egy futamodás támadattól enyészetig." Hosszú, vad küzdelem támadt az óriás és a törpék között, a végén a törpe királyfi mégis az óriás martaléka lett, mire a törpék mind elköltöztek a vidékről, csak átkuk nehezedik tovább a tájra, a földben arany, gyémánt helyett sötét vas, hitvány kavics maradt és elnémította talán örökre a virágokat is. Indulunk visszafelé. Valahogy fáj a lelkem, valami bánt. Bántja a