Katolikus gimnázium, Miskolc, 1914

Utazásairól vetített képekkel kísért felolvasásokban számolt be; részben Budapesten, részben itt a Közművelődési Egyesület által rendezett Szabad Egyetemen, majd a sátoraljaújhelyi Kazinczy-Kör meghívására Sátoraljaújhelyen. Mint a Közművelődési Egyesület könyvtárának őre a Muzeumok és Könyvtárak tanácsa megbízásából Miskolcz város s Borsodmegye területén levő könyvtárakat vezette. E célból bejárta úgyszólván egész Borsodmegyét. Tagja volt az egyesületi vonós zenekarnak. A mozgósításkor bevonult ezredéhez s részt vett augusztusban a lengyelországi harcokban; ott vérhast kapott s a krakói kórházban hosszabb ideig feküdt; mikor állapota engedte, hazatért a szülői házba; a szerető, gondos ápolás hamar talpra állította; újra jelentkezett szolgálattételre Komáromban; rövid ideig ujonckiképzéssel bízták meg, majd november közepén beosztották a 30. honvéd gyalogezredbe. Gondosan összevásárolta a szükséges téli holmit, nemcsak maga, hanem a tiszti szolgája számára is. A háború rettenetességeire minden kultur-eniber borzadva gondol: de keveseknek lelkétől lehetett e szörnyű valóság annyira távol, mint ép az övétől; ha az eddig rajzolt kép csak némileg is hű, ez nem szorul bővebb magyarázatra. És ezen, egyébként ha belegondolunk, irtózatos kontrasztot meg tudta békíteni nála a kötelességérzés kategorikus imperativusa, ki tudta egyenlíteni az Isten akaratába való feltétlen megnyugvás, így válik érthetővé, hogy ő, akinek egész lénye negatívuma volt mindannak, amibe indult, legközvetlenebb hozzátartozói előtt el nem titkolt fájdalmas érzéssel bár, de a szokott derűs mosollyal arcán ment — végzete elé! Meggyónt, megáldozott s november 23-án útnak indult az akkor fenyegetően szorongatott magyar föld védelmére — Homonnára.