Katolikus gimnázium, Miskolc, 1914

tavasszal s ősszel volt. Téli hideg napokon is találkozhattak, vele mindazok, akik a természetet álmában is szerették; csak a csapata volt kisebb; elemózsiás csomagok helyett kicsi kis zsákok a fiúk kezében: mentek a madarakat etetni. Ezen a télen mintha kevesebb madár maradt volna nálunk; elmentek az édes apjukat megkeresni. Rövid idő kellett, hogy tanártársai szivében megtalálja helyét; közvetlen, szerény, kedves modora mindnyájunk osztatlan szimpátiáját vívta ki, minden jóra, szépre reagáló, mindenkit, még azokat is megértő lelke, kiket tőle tán világok választották el, kiváltották szeretetünket; mély, igaz hiten, s meggyőződésen alapuló vallásossága, mely sohsem volt aggressív, hanem életével példát adó, általános becsülés tárgya volt. Kedélyének állandó derültségét, arcának kedves mosolyát oly jólesőn szívtuk magunkba; olyan volt az, mint az üdítő, tiszta harmat. Önfeláldozó, önzetlen, jó barát volt, ki minden feléje áradó melegségét igyekezett megtízszerezve visszaadni. Szeretet hajtotta szívét. Oktató s nevelő munkája mellett, melyet tőle megszokott lelkiismeretességgel végzett, jutott ideje az önművelésre is; állandóan olvasott, kutatott, dolgozott; nem elégedett meg hazája szebb, érdekesebb részeinek felkeresésével; mikor evvel végzett, útra kelt; bejárta Németország s Hollandia nevezetesebb helyeit, Felső-Olaszországot. Majd tanulmányi kirándulást szervezett s vezetett Közép-Olaszországba. A természet szépségei iránt fogékony lelke mámorosan szívta magába az új szépségeket, éles szeme új s új ismeretekkel gazdagította tudását. így földrajz óráit az átélt személyes tapasztalatok gazdagsága igazán élvezetessé tette. Rajongó hitének szomjúságát is kielégíti; elzarándokol Lourdes-ba s könnyekig meghatva borul le a Boldogságos Szűz képe előtt.