Katolikus gimnázium, Miskolc, 1913

10 zöld fenyők kapaszkodnak a kövek közöfí, gyökereiket sóváran nyújtják a patak felé, hisz oly kevés vizet találnak a földben, melyhez sorsuk odakötötte őket; fénylőén zöldelő lombkoronával nyúlnak szívós nyárfák a mélységek fölé, kitárt karokkal, szertenyúló ágakkal lesik az esőt, valósággal minden felhő felé odafordulnak leveleikkel. Fenséges alakjukban megtestesül tiíáni küzdelmük, melyet megélhetésükért, az éltető vízért folytatnak. Hősies a harcuk, lankadást nem ismer. Per aspera ad asíra ! . .. Már tudom, melyiket szeressem, melyiket válasszam: odaadom jó szívvel a patakot, a felhőt, legyen a hősöké, a nyárfáké, a fenyőké, számomra pedig maradjon meg az a megüdvözííő tudat, hogy az oltáron, melyhez zsolfáros megilletődöttséggel járultam, a legbensőségesebb áldozatot mutattam be: lemondtam arról, amit az egész emberiség öntelten a magáénak vall, lemondtam a földről, patakról, felhőkről, melyekről azt hisszük kezdettől fogva, hogy csak értünk vannak. Engem ne szolgáljon a természet egy gyermeke se, fogadjon testvérévé, fogadja lemondásomat azzal a szeretettel, amelylyel emberségem fensőbségéí áldozatul bemutattam a testvériség egyenlőségének! . . . Épen ideje, hogy lelkem megtisztult az áférzések izzásában. Kitágul a völgy kicsi tisztássá, elzárja az úíaí fák ligetében rejtőző ház, emberi lakás, itt emberekkel kell találkoznom, beszélnem kell, mikor a némaság olyan jól esett, mikor a szó nem fosztotta meg szépségeitől a gondolatokat. Térképem azt jelzi, hogy a völgy végére értünk, fűrészmalom van előttünk, ipari település. Vezetőnk meg elmondja, hogy a házak elhagyottak, az erdőt letarolták, ember erre már alig téved, csak aki gyönyörűséget keres a tájban. Pihenjünk hát egyet, akad árnyék, verőfény is, benn a faházban akár pad is I Aztán át a hegyháton, el a szomszéd völgybe, el az Áji völgybe! Itt a végén Ájfalucska, néhány viskó, egy nagy utca, közepében Áj patakja. Nem olyan zúgó, gyorsan rohanó, mint Szádelő Szár patakja, mégis nagy az alkotása. Rajta szűk szorosban Ördög hídja vezet által. Ezt keresem, ezt kutatom, várom, hogy majd örvények felett vezet el, de bizony ilyen helyet sehol se találok. Ahol a térkép jelöli, ott ma kocsiút vezet, igaz, merészen a szikla alá vájták, a patak medrét vele még szűkebbre szabták, emléktábla is jelöli a technika diadalát, ördög hídja volt, nincs!