Katolikus gimnázium, Miskolc, 1913

7 'hát iíf is, ahol talán meg se találnám annyi kőgörgeteg, csipkés, szaggatott sziklafal között; megragadom inkább magát a tényt, hogy „földig kettéhasadt az izmos sziklabérc." Varázsvessző vagy valami arkangyalnak lángpallosa hasította ketté? A patkónyom ekkor mit se bizonyítana, pedig a nép, kinek ajkán a legenda megszületett, annak tartja, már pedig a nép sokszor nagy igazságokat megsejt. Most is közel jár hozzá: a vágtató lő patái alatt dübörög a föld, a bérc, nekirugaszkodásával kirúg valahol a föld mélyében egy kavicsot, éppen azt, melyen mint sarokkövön, íámaszfópilléren, nyugszik remek technikai csodaműként az a boltozat, mely alatt a beszédes patak egyik csodája rejtőzik: a barlang. Mintha valaki a Szent Péter bazilika kupolájában egy követ kimozdítana és megzavarná Michelangelo nagyszerű számításait, melyeken az egész kupola nyugszik. Micsoda katasztrófa lenne belőle! Itt micsoda titkos fejezet tárult fel a patak életéből! Romok ott is, romok itt is. Ott pusztulást jelentenének, itt új szépségek születését: meredekfalú szurdokvölgyek keletkezését, melyeknek aljáról nagyszerű elfogódottsággal nézi az ember azt a kis darab eget, mely a két fal között a tövükből látható Felkeresem magát a mestert, a patakot műhelyében, beszéljen helyettem ő, feleljen kérdéseimre. Műhelye a természet, eszköze a vízcseppek vésője, művészetének anyaga a kő. Akár a szobrász, alkotandó műveit más más kőbe faragja. Láttam fenséges nyugalmat sugárzó alkotásait a Fogarasi havasokban, az Alpesekben, ahol ősi sziklákat, kristályos kőzeteket formált át idomtalan tömbökből a föld életéről számot adó emlékjelekké, határkövekké. Láttam kialudt vulkánok lávája között másféle terveit, ahol a sivár kőfalakból elszivárgó cseppjeivel oszlopcsarnokokat vájt ki. De sehol se csodáltam meg — mondhatnám fantáziáját — annyira, mint ahol mészkőben látott munkához. Csupa bizarr, fantasztikus alakzat, mintha ideges alkotásvágy űzné, hogy uj meg uj formákkal próbálja meg kifejezni a szépség örök eszméjét, a természetnek ezt a szent vágyakozását. A kristályos kőzeteket csiszolja, a lávából termetteket repeszti, omlasztja, a mészkövet oldja, akár a sót. A mészkő repedéseibe beszivárognak az esőcseppek, vízerekké összegyűlnek, egyesülten tovább vésnek, patakká növekednek,