Katolikus gimnázium, Miskolc, 1913

6 elment holtnak hitt felesége és kicsi fia után. Ez az ő kicsi fia pedig deli ifjúvá fejlett azóta és bejáratos lett a várba. Az apja daliás termete, erős, elszánt akarata volí az öröksége, rávetette hát a szemét a legkisebbik várkisasszonyra. Ő is megtetszett mindaháromnak. Találkozások, holdvilágos andalgások, forró esküvések ... az öreg vadász rémülten hallja a dolgot, siet hozzájuk, felfedi titkát, beborul az ég: testvér a testvért nem szeretheti szenvedelmes szerelemmel, csak szeretettel: villan a tőr, négy testvér vérében áznak a fehér virágok. A Végzet halotti torra hív, de menekülök előle, el a romok közül, valahová, ahol Torna legendás koszorújában kevésbbé gyászos virágok nyílnak. Nincs is messzire innen, csak egy nyíllövésnyire a Szádelői völgy. Égnek meredő sziklái tetejébe lovagkorunk fényes alakjának, szent László királynak életéből szőtte a legendát a nép. Hősi harcok után erre a tájra jött, hogy megpihenjen, felüdüljön. A jól végzett munka öntudatával megelégedetten élvezte a vidéket, melynek szépségén el-elmerengeíf. jEgyik elálmodozása nagy veszedelembe sodorta, nem vette észre, hogy a levert és szétszórt kunoknak egy csapata életére tör. Mire meglátta őket, késő volt, menekülésre, de védekezésre sem gondolhatott, mert fegyvertelen volt. Ősi erős hitével rögtön megtalálja menekülése útját, isteni ujjmuíaíásra bízza sorsát, hozzá fohászkodik: „László fohászkodik ... s az úr oltalma kész: Földig ketté hasadt, az izmos sziklabérc." (Tompa: Szenf László királyról. És ha valaki kételkedik a csodában, megtalálhatja bizonyságát, bár László király halott, „Hanem patkónyoma maiglan ott vagyon Szent László lovának a szirtes bércfalon". (Tompa: Szenf László királyról.). Nem indulok a patkónyom keresésére; László király lovának paíkónyomából ittam a Tordai hasadék előtt, minek keressem