Katolikus gimnázium, Miskolc, 1909
ÉRTEKEZÉSEK, i. „ P a n t a r h e i." Irta : Szerényi Nándor dr. A vért pezsegtető tavaszi napsugár kiűzi a szobákból a tél dohosságát, virradattól alkonyatig verőfényben fürdik minden, a mi a négy fal közé szorult; még a porszemek is csillognak a sugárözönben, mely érintésével könnyed reszketést lehel rájuk: valósággal tündéri táncot járnak. Tündéri tánc, mely szelíden lebbenő ritmusával víziós sejtésekben megvilágítja a parányoknak egyre fonódó, foszladozó szövevényét . . . Az anyag, melyet ma igába hajt az emberi ész parancsoló szava, valamikor lomhán gomolygott a káosznak mélységeiben, de az alfától az ómegáig vezető útjában mégis ugyanaz marad, formáinak számtalan sok változatát csak részecskéinek, az atomoknak folyton megújhodó összeköttetése és széjjelválása hozza létre. Parányokból felépülő világrendszerek! A mindenség végtelenségétől szédülő gondolat elmerülhet a cseppek, porszemek csodásan finom mozaikjának szemléletébe, hogy mikor Galilei, Kepler, Newton szellemével megjárta az űrt, melyet egyedül a fény hidal át, Fauszt nyughatatlan lelkével megfigyelhesse a lombikban izzó atomok forrongását, míg megkapja a feleletet a „Honnan-Hová" kérdésére. Honnan? A kérdés túlvisz a mi szűk környezetünk légkörén. A térnek és időnek mérhetetlen távolságaiból kaphatjuk csak a feleletet, messziségből, melyhez képest a Nap és Föld egy ugrásnyira vannak egymástól, régi múltból, melyet az emberiség kora föl nem ér. A kutató gondolat ciceronejának szegődik a csillagok fénye, mely éterikus hullámaival akadálytalanul elvezet az igazság keresésében, mint Diogenest a mécsese. Gyémántok kékesfehér tüzében tündöklik az egyik, aranyos sárgán izzik a másik, szép, érett vörös színben pompázik a harmadik és itt-ott az égen foltokként tarkítják a nagy fényességet fátyolszerűen lebegő ködök. Lelkesen fiatal, férfiasan nyugodt, derűit és az aggkor felé hanyatló, leáldozó napok társasága ez, melyek között maszatos gyerkőcök lábatlankodnak : keletkezőfélben levő világok. Koruk van a csillagoknak? Tehát születnek és elvesznek, végesek! Történetüket tudósok egész hada jegyzi századok óta. Csendes munkájukban meglepő jelenség zavarta meg őket kétszer 1891. és 1901-ben:
