Katolikus gimnázium, Miskolc, 1909

— 27 — A tanári kar nevében pedig Polgár György végleges nyugalomba vonulása és tankerületi kir. főigazgatóvá történt kitüntetése alkalmából az igazgató az alább következő jegyzőkönyvi kivonatot küldte hozzá 1910. év május 7-én tartott értekezletéből: Tisztelt tanári értekezlet! Kapcsolatban a nagymélt. vallás- és közoktatásügyi m. kir. minisztériumnak ama intézkedésével, hogy engem véglegesen megbízott ez intézet vezetésével és kapcsolatban azzal, hogy elődömet Polgár György igazgató urat Ö Felsége a tanítás és nevelés terén kifejtett buzgó és sikeres fáradozásainak elismeréseűl tankerületi kir. főigazgatóvá legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott és hogy ugyancsak Ö Felsége a nagymélt. vallás- és közoktatásügyi m. kir. minisztérium előterjesztésére megengedni kegyeskedett, hogy Polgár György igazgató véglegesen nyugalomba vonuljon: ezt a kettős alkalmat használom fel arra, hogy Polgár György főigazgatótól, ezen intézetnek 23 éven át volt igazgatójától a tanári testület búcsút vegyen, másrészt üdvözölje őt a legfelsőbb helyről ért kitüntetés alkalmából. Mi, kik igazgatósága alatt működtünk és ismerjük az ő kitartó buzgalmát, fáradhatlan munkásságát, lelkiismeretes pontosságát, nagyon sokat tanúltunk tőle; megtanúltuk, miképen kell munkánkat pontosan, lelkiismeretesen teljesíteni ; megtanúltuk tisztelni benne a tanúlók jóságos atyját, ki szívének jóságát, szellemének műveltségét, tudományának fényét igyekezett tanítványainak szivébe csepegtetni. Becsülni tudta ő tanártársainak munkásságát; elismerését az érdemtől nem tagadta meg, buzdított, jó tanácsokat adott. A munkában, kötelességteljesítésben elől járt. Bár az utóbbi években a túlfeszített munka erejét nagyon megviselte, az iskolától, az ő otthonától nem tudott távol maradni, kocsin jött az iskolába, azon távozott onnan, hogy kötelességét teljesítse, hogy lelke megnyugvást találjon abban, hogy a gondjaira bízott intézetben naponkint minden szándéka szerint, szeme láttára folyt le. 23 évi igazgatósága alatt a gimnázium jó hírneve messze vidéken ismertté lett; humánus bánásmódjával elérte, hogy a tanúlók száma évről évre szaporodott, e 23 év alatt a tanúlók száma 125-ről 440-re emelkedett. Nagy fáradozással, utánjárással, lankadatlan buzgalommal megalapította a gimnáziumi segélyző egyesületet, azt felvirágoztatta, amelynek most alaptőkéje 28000 koronán felül van s a melynek jótéteményeiben évenkint száznál több tanúló részesül. Évek során sürgette a minisztériumnál az intézet fejlesztését és új épület építését; sajnos, hogy igazgatósága alatt ez csak megkezdődött, de teljesen bevégezve még most sincs. Szolgáljon azonban vigasztalásúl lelkének az, hogy a megkezdett munka rövid idő alatt megvalósul, az a régi épület, melybe 22 évig tanított s végezte hivatalos teendőit, már eltűnt a föld színéről s helyet ad a mai kor igényeinek megfelelő hajléknak. Az intézet szellemi és anyagi ügyeinek vezetésében, bátran merem mondani, mintaképül szolgá|hat minden igazgatónak; ki, ha valahol hibát látott, alapjában igyekezett azt javítani; szóval tanári és igazgatói működésében a kötelességteljesítés szakadatlan láncolatát látjuk, kinek nevéhez szorosan hozzá tapad az intézet jó hírneve és fejlődése. Végre is a sok munkában kifáradva nyugalom után vágyott, mit aztán Ő Felsége legkegyelmesebben engedélyezett is számára. Most tehát, mikor a tanárkar búcsút vesz régi lelkes és kipróbált igazgatójától, kívánom neki, hogy azon időt, melyet a Gondviselés részére kimért, teljes