Katolikus gimnázium, Miskolc, 1909

— 28 — testi és lelki épségben, megelégedésben, boldogságban töltse; másrészt meg arra kérjük öt, hogy bennünket jó emlékében, szeretetében tartson meg. Indítványozom, hogy e búcsúzó szavak a jegyzőkönyvbe felvétessenek és jegyzőkönyvi kivonatban Polgár György tanker. kir. főigazgatóval közöltessenek. A tanári kartól 1910. június 1-én kelt következő meleghangú levélben búcsúzik el: Tekintes Igazgató Úr! Igen tisztelt Tanári Kar! A boldog megelégedés és a túláradó öröm kellemes érzésével olvastam a tek. tanári kar f. é. május hó 7.-én tartott gyűléséről felvett jegyzőkönyvnek reám vonatkozó kivonatát, melyben érdemes utódom előterjesztésére az igen tisztelt tanárikar egyrészt szívélyes búcsút mond nekem végleges távozásom és nyugdíjaztatásom bekövetkeztével, másrészt kitüntetésem felett benső örömének és üdvözletének ad kifejezést. Irántam való jóindulatuknak ez az eklatáns megnyilatkozása reám nézve igazán nagyon megtisztelő és szívem legmélyéből köszönöm azt. A kitüntetésből, mely kegyteljes elismerésül szolgál kivált a miskolczi kir. kath. főgimnáziumnál közel egy negyedszázadon át az intézet reformálását és belterjes fejlesztését célzó buzgó fáradozásaimért, minthogy ebben az egész tanári kar, habár az én irányításom mellett az ő magasztos és nemes hivatásával járó kötelességteljesítésével, mély tudásával, fenkölt erkölcsi felfogásával, lelkiismeretességével és becsvágyával, röviden egész lelki és szellemi tőkéjének előzékeny és szíves közrebocsátásával mindig készséges osztályosom és támogatóm volt, midőn az ifjúság nevelése és oktatása körűi önzetlenül munkálkodtam, az engem ért kitüntetésből méltán illeti meg a tek. tanári kart az oroszlánrész, mert ez az elismerés csak közös kamatáúl tekinthető a mi együttes, lelkiismeretes fáradozásainknak és ezáltal elért sikeres működésünknek, melyből minden tagot egyaránt megillet a maga jogos osztaléka. Amiként tehát Önök nekem, úgy én is az igen tisztelt igazgató úrnak és az egész tek. tanári karnak lelkemből gratulálok a közös erővel kivívott kitüntető elismeréshez. Megérdemlik, hogy ez a kitüntetés első sorban Önökre derítse fényét és Önökre hozzon dicsőséget. Ami pedig a nyugalomba vonúlásommal hozzám intézett szívélyes búcsúszózatot illeti, azt én is csak írásban viszonozhatom, mert szellemi és testi kimerültségem engem az iskola vezetésétől való hirtelen visszavouúlásra kényszerítvén, még mielőtt az új tanév beálltával összetornyosúló hivalos teendők és gondok nagy tömege reám zúdult volna, sietnem kellett nyugalomra; sajnálatomra hamarább, mintsem a tek. tanári kar visszatért az új iskolai év megkezdéséhez. Zengjen tehát részemről is a fájó búcsúszó! Isten veletek, kedves Kartársaim ! Részesítse a Mindenható úgy az én szeretett utódomat, aki, ismerve az ő jeles szellemi és lelki tulajdonságait s puritán, tiszta jellemét, az én hitem szerint a tanári testületnek mindig jólelkű, jóindúlatú, derék, tapasztalt és tapintatos, igazságos és méltányos bölcs vezére, a tanuló ifjúságnak pedig, akinek ép úgy, mint az intézetnek jóléte mindig szívem leghőbb vágyát fogja képezni és emléke, mint egy