Katolikus gimnázium, Miskolc, 1908

58 Ha jóra törekszünk, nemes célt tűzünk ki magunk elé, menjünk neki bátran a nagy munkának; ne mondjuk, hogy úgy is hiába, nem megy. Igenis megy; mindent el lehet érni, csak törekedni is kell rá. A gyakorlás, a próbálgatás nyomot hágy lelkünkben s így lassan elérjük azt, amit kivihetetlennek gondoltunk. Hiszen a nevelés sem egyéb, mint alkalmazása annak az elvnek, hogy a csepp, a jóságos tanítás, gyakori intés kivájja a követ, vagyis nyomot hagy a gyermek lelkén. Ugyanez áll azonban abban az esetben is, ha valaki rosszat cselekszik, abban a hiszemben, hogy egyszeri rossz cselekedet nem árt. Igaza van, egyszeri rossz cselekedet nem árt, de az egyik vétek maga után vonja a másikat s azon vesszük észre magunkat, hogy a csepp kivájta a követ, a bennünk szunnyadó hajlam szenvedéllyé, megszokássá vált. Ne valljuk tehát, hogy „einmal ist keinmal" (egyszeri cselekedet még nem cselekedet), hanem gondoljunk mindig arra, hogy „gutta cavat lapidem". Krciusz György. V. Polykrates Herodotosnál és Schillernél. (Iskolai.) Schiller „Der Ring des Polykrates" című balladájának tárgya Herodotos művének Polykratesre vonatkozó részéből van merítve. Az alapeszme mindkettőben ugyanaz, hogy tudniillik az istenek megírígylik az ember folytonos szerencséjét és ezért, ha nem akarja, hogy az istenek vesztére törjenek, magának kell valami szerencsétlenséget, veszteséget előidéznie. A kidolgozás árnyalatai azonban különbözők. Tekintsük Herodotos művét. Polykrates szerencséje nagy; elfoglalja Samost és meg is tartja. Ez nem tetszik Amasisnak, aki azért azt írja neki, hogy mivel az istenek irigylik a mindig szerencsés embert, hárítsa el magáról az istenek haragját s dobja el magától azt, ami neki a legkedvesebb. Polykrates megfogadja Amasis tanácsát s legkedvesebb pecsétgyűrűjét a hullámokba veti. Midőn azonban Amasis megtudja, hogy Polykrates sajátságos szerencséje következtében visszakapja a gyűrűt, azt írja neki, hogy az istenek végzését megmásítani, a végzet ellen küzdeni nem lehet s ezért felbontja a vendégbaráti viszonyt, nehogy azután bánkódjék, ha majd, amint előrelátható, Polykratest valami nagy szerencsétlenség érné. Amasis jóslata be is következik : Polykrates ármány következtében iszonyú véget ér. Nézzük most Schillert. Schiller a színhelyet Polykrates palotájának erkélyére teszi, ahonnan egész Samost be lehet látni, tehát így mintegy érzékeltetve van nagy hatalma. Itt beszélnek egymással Polykrates és Amasis. Az utóbbi tanúja Polykrates nagy szerencséjének: látja, hogy legnagyobb ellensége elvész, hajóhada szerencsésen tér vissza, a krétaiakat a vihar veri szét. Amasis azonban inti Polykratest mindig, hogy ne bízzék szerencséjében, mikor pedig végre látja, hogy minden vállalata sikerül, azt tanácsolja neki, hogy engesztelje ki valamivel az istenek irigységét. Polykrates tehát Amasis szemeláttára a tengerbe veti legkedvesebb gyűrűjét. Mikor azonban Polykrates