Katolikus gimnázium, Miskolc, 1908

55 elfelejtünk, kénytelenek leszünk mások forrásait igénybe venni. Viszont ilyenkor, vagy a stilus homályossága, vagy a szavaknak másképen való értelmezése folytán könnyen tévedhetünk. Ha pedig valamely esemény részei között levő összefüggésnek nem vagyunk birtokában, akkor ezt az összefüggést kénytelenek leszünk, vagy itélő-, következtető- vagy pedig képzelőtehetségünk, tehát elmemunka által pótolni s ez elmemunkákban esett tévedések egyúttal történeti munkánk tévedései lesznek. Vannak azonkívül az ember lelkében bizonyos érzések, melyek gondolatmenetünket uralják s a gondolkodás minden munkáját bizonyos egyéni színezettel látják el. Ez érzések következtében még több tévedés jut be munkánkba. Ilyen érzések szülik az elfogultságot is. így ha valakit kedvelünk, annak hibáit sem látjuk oly rossz színben, mint az esetleges jócselekedeteit annak, akit gyülölünk. Az akaratos tévedés oka rendesen az érdek, anyagi érdek, megvesztegetés, hízelgés, barátság könnyen okai lehetnak a történelmi események helytelen előadadásának, a személyek igaztalan jellemzésének, az esemény egyes részei közt levő összefüggés félremagyarázásának. Például, ha az eseményben előforduló személy rokona vagy barátja a történetírónak s igy maga is íossz hírbe jutna ha az illető személyt rossz színben tüntetné fel. Azonkívül vannak történetírók, akik hatást vadászva, igyekeznek a lényegtelen dolgoknak is nagy fontosságot tulajdonítani s ez által esnek tévedésbe. Mivel pedig a történetírás célja, hogy az eseményeket az utókor számára följegyezze, kell, hogy az eseményeket pontosan mondja el. Már pedig pedig az előbb felsorolt hibák akármelyikével telített munkák egyáltalában nem szolgáltatnának pontos tudósításokat. Ezért szükséges a történeti bírálat, mely e munkákat megrostálja. Szegő László. III. A „Felirali javaslat" történeti előzményei. (Házi.) Az a javaslat, melyet Deák Ferenc 1861. máj. 13-án terjesztett a képviselőház elé, első lépés volt e kibontakosásra azokból a gyászos időkből, melyek a szabadságharc leverése után következtek hazánkra. Ekkor ugyanis az osztrákok elérkezettnek vélték az időt arra, hogy megvalósítsák az egységes osztrák császárságot, melynek elérését 1. Ferenc József trónralépte alkalmával élete feladatául tűzött ki. Az osztrák államférfiak azt hitték, hogy mivel a nemzet fegyvert fogott uralkodója ellen, minden jogát elvesztette és tényleg úgy bántak az országgal, mint legyőzött lázadó provinciákkal szokás. Az ország főkormányzójának Haynaut nevezte ki az osztrák kormány aki rettenetes kegyetlenséggel Ítélte el a szabadságharcban résztvevőket. A honvédeket besorozták a császári seregbe, a főbb tiszteket pedig vagy halállal vagy súlyos fogsággal büntették. A sok kegyetlenkedést végre Bécsben is megsokalták és ezért 1850. júl. 8-án Haynaut állásából elmozdították, helyét pedig Albrecht főherceggel töltötték be.