Katolikus gimnázium, Miskolc, 1908

56 Közben Bach Sándort a király egy új kormányrendszer kidolgozásával bízta meg. E rendszer értelmében Magyarország és az örökös tartamányok egységes monarchiát képeztek, melynek élén legfőbb hatalommal a császár állott. A magyar korona területét, amely nagy volt az osztrák tartományokhoz képest, feldarabolták. Erdély, mint nagyfejedelemség, Horvát-Szlavonország Fiúméval és Muraközzel mint királyság, végül a Temesi bánság és szerbvajdaság mint külön tartományok foglaltak helyet a birodalomban. Az ezenfelül megmaradt Manyarországot pedig öt kerületre osztották Pest, Sopron, Pozsony, Kassa, Nagyvárad székkelyekkel és minden kerület élére egy-egy főnököt helyeztek. A földai abolt Magyarország tehát épen olyan része volt a birodalomnak, mint az osztrák örökös tartományok bármelyike. Életbe léptek az osztrák törvények és adók, az iskolákban németül tanítottak és németül tették közzé a törvényeket és egyéb rendeleteket is. A 48-iki vívmányokból pedig csak a törvényelőtti egyenlőséget és a jobbágyság felszabadítását hagyták meg. A beolvasztás és németesítés ellen azonban a nemzetnek is volt egy védelmi taktikája, a passzív ellenállás Deák Ferenccel élén. Hivatalt nem vállaltak és igyekeztek az osztrákokkal minden érintkezést kikerülni. Mert a nemzet többsége meggyőződött, hogy forradalommal, melyet a külföldön működő emigráció akart a külföldi fejedelmek segítségével előidézni, nem szabadíthatják meg az országot az osztrákoktól, viszont tudták, hogy az osztrákoknak sem fog sikerülni a beolvasztó és németesítő törekvésük. Volt ugyan egy párt, mely forradalmat akart, de a felfedezett összeesküvések szörnyű megtorlása nagyon sokat a passzivitás zászlója alá vitt és az emigrációt is óvatosságra intette. így tehát hazánk viszonyaiban változást és a Bach-rendszer bukását csak külföldi bonyodalmak, az osztrákokra nézve rosszúl sikerült hadjáratok idézhették elő. Ez 1859-ben be is következett. III. Napoleon és Viktor Emánuel több csatában megverték az osztrákokat, míg végre Villafrankában megkötötték a békét. Most már az uralkodó is belátta, hogy abszolút uralommal nem érhet célt, ezért elhatározta, hogy alkotmányt ad népének. Bach megbukott, belügyminiszterré pedig Ooluchowszkit nevezték ki. így még 1860. év őszén, okt. 20 án kiadott a király egy diplomát, melynek érdemleges része a következőleg szól: „A Pragmatica Sanctio alapján és tejhatalmunk erejével állandó állami alaptörvényül Magunk, valamint utódaink zsinórmértékéül a következőket határoztuk : I. A törvényhozás, megváltoztatás és megszüntetés jogát a király ezentúl csak a birodalmi gyűléssel együtt gyakorolhatja, melybe minden ország bizonyos számú képviselőt küld. II. Mindazon tárgyai a törvényhozásnak, melyek az országok és tartományok mindegyikével közös jogokra és érdekekre vonatkoznak, nevezetesen a törvényalkotás, az érc-, pénz- és hitelügy, vám- és kereskedelmi ügyek a birodalmi gyűlés hatásköre alá tartoznak. III. A törvényalkotás minden egyéb ágai, melyek az előbbeni pontokban nem foglaltatnak, az illető ország tartománygyűlésein, így Magyarországon is, a régi alkotmányaik értelmében intézendők el. IV. Ezen császári diploma azonnal országaink és tartományaink országos levéltáraiban leteendő és törvénybe iktatandó." Ez az alaptörvény azonban ellenkezett a régi magyar alkotmánnyal,