Katolikus gimnázium, Miskolc, 1908

II. Tanulmányi kirándulás a felsőmagyarországi bányavárosokba. Mint minden , évben, úgy ez idén is nagyobb kirándulást tettünk növendékeinkkel. Úti programmunk a felsőmagyarországi bányavárosok: Zólyom, Selmecz-, Körmöczbánya. 31 tanuló önköltségen, 16 pedig a kirándulási alap költségén, összesen 47 tanuló tette meg ez 5 napos, gyönyörű kirándulást a magam és tanártársam: Cs. Lázár Ottó vezetése alatt. Hngy az egész kirándulás akadálytalanul menjen, még a húsvéti vakáció ideje alatt bejártam az egész utat s mindent előkészítettem, miután sajnosan tapasztalnom kellett, hogy levelezéseim egészen hiábavalók voltak, így aztán minden rendben lévén, zavar nem fordult elő s könnyű volt az egész kirándulás. Jó kedvvel s víg nótázással indultunk el 16-án délelőtt 11 órakor Miskolczról. Az első kellemes és kedves meglepetés Füleken ért bennünket, ahol az étterem felterített asztalának minden tányérja mellett — ott díszlett a vendéglőtulajdonos figyelmet s gyöngédséget tanúsító ajándéka — egy-egy szép kis virágcsokor. Önkéntelenül is megrezdült egy húr sziveinkben, — mintha Oyöngyösy István varázsregéje elevenült volna meg, — hisz a füleki főkapitány, a nagy palatínus: Hadadi gróf Wesselényi Ferenc is innen vitte el az első virágszálat a „Murányi Venus"-nak. A vár öreg falai alatt robogott végig vonatunk — felcsokrozott kis hadunkkal — s rövid idő múlva az Ipoly síkjára értünk. Losoncz következik festői szomszédságával, Gács várával, majd egy-két „stáció" után Végles gyönyörű, erdőktől környezett vára alatt rohanunk el. Lassítani kezd a „gőzkocsi" kereke, s ime, oka is volt, a gépész is mintha figyelmeztetni akart volna: „Nézzétek meg gyerekek, — s azután tanuljatok meg lelkesedni, hazát szeretni, — ezt a kurucvilági emléket, II. Rákóczi Ferenc várát. Mintha minden gyerek édes kötelezettséget rótt volna le, megszólalt egy varázsütésre az édes-bús, sejtelmes kurucnóta. Méltóbb köszöntés alig érhette Rákóczi várát! Innen kezdve útunk valósággal csodaszerű szép volt. A gyönyörű Garam völgyébe jutottunk el, a pálya folyton emelkedik, jobbra-balra a felséges szép erdők között előbukkan egy-egy régi rablóvár omladéka, szédítő mélységben ott kanyarog az aranysárga Garam vize, felette a lévai vaspálya, e felett a Rutka felé 2*