Katolikus gimnázium, Miskolc, 1908

20 vezető országút. Pazar ez a kilátás, maga felér azzal a fáradsággal, mely osztályrészül jut a túristának ilyen hosszú úton. A kanyargó vaspálya egy egész sereg alagúton haladva át, végre látni engedi, bár csak egy-egy részét — Körmöczbányát. Mélyen alattunk, zárt völgyben fekszik a város. Körmöczbánya állomásán az áll. főreáliskola igen szeretetreméltó igazgatója: Faith Mátyás várt s együtt mentünk le szerpentin úton a városba, hol a „Szarvas" szállóban voltunk elszállásolva. Másnap délelőtt a vártemplomot néztük meg. A gyönyörű csúcsíves stílű templom a XV. században épült, igen szép szárnyas oltárai vannak, megtekintésre méltó a keresztelő medence is, bronzból. A szószék alatt a templom építője megörökítette magát mellszobor alakjában, a falba erősítve a mint kitekint a templomba. Művét készen már nem láthatta, mert a toronyról lezuhant. Gyönyörű, hatalmas alkotmány a templom orgonája. Kimenve a templomból, kívülről néztük meg azt; falain régi címerek, sírkőfeliratok vannak. Majd a várból a gyönyörű kilátást élveztük; előttünk a magasban kanyarog a vasút Jánoshegyre, amely Magyarország legmagasabban fekvő vasúti állomása. A várból a kőedénygyárba mentünk, megnéztük, mint alakítják az agyagból a különféle tárgyakat, mint festik, égetik. A raktárban vásárolva néhány apró emléktárgyat elhagytuk a gyárat s a főtérre menve a gyógyszertárba tértünk be, mely a történelmileg hires Mária házban van. Megnéztük itt a remek, tiszafából faragott menyezetet s a gyönyörű berakásos, mozaikszerű ajtókat; Mária királyné korából való igazán szép régiségek. Innen a pénzverő hivatalba mentünk, ahol szakszerű vezetés mellett megtekintettük a pénzverés folyamatát. Először az ércelőkészítőbe mentünk. Az aranyat és ezüstöt, melyet a kohókban nem tudtak egymástól elválasztani, itt választják külön és pedig olyképen, hogy kénsavban fürösztik; a kénsav az ezüstöt feloldja, az aranyat azonban nem bírja feloldani. Az ezüst a kénsavval egyesül s mint ilyen, nehéz iszapként merül az edény fenekére. A tiszta aranyat már most pestekben felolvasztják és rúdformákba öntik. A kénsavas ezüst iszapot hígítják vízzel, azután rézlapokat helyeznek belé; a réz oldódik, a vegyi bomlás által a kénsav elhagyja az ezüstöt, mely már most tiszta állapotban van s úgy néz ki, mintha cementmalter volna ; a feloldott rezet is visszakapják kristályosítás útján s kapnak ily módon gyönyörű kék gálic kristályokat. Az ezüstöt is pestekben olvasztják s rudakba öntik. Következik a hengerelés; lapokat hengerelnek, amelyek már most megfelelő vastagságúak; ezekből vágja ki a gép a gömbölyű pénzlapkákat. Ezek azonban nem egyforma vastagságúak, hiszen a nyújtás még oly gondosság mellett sem lehetett tökéletes. Azért minden egyes lapkát finom mérlegen megmérnek, ha súlyosabb az előírtnál, akkor reszelnek belőle; ha könnyebb, akkor újra olvasztják. Meglévén a lapkának a törvény által előírt súlya, még egyszer tisztítás végett kénsavfürdőbe teszik s csak most kerül a verőterembe. Itt először a körzetet verik rá; a lapka fogó közé kerül s az egyenes mintán végig hengeredik, mialatt a forma rávésödik. Most a lapot vésik rá. Kis csatornavályúba teszik s a gép maga egyenkint engedi a minta közé, a minta alá fogókészűlék adja s a két minta egymáshoz közeledve a lapka mindkét oldalára egyszerre veri a formát, melynek megtörténtével egymástól távolodva a már kész pénz kihull egy edénybe. Ezután a pénzt újra mérlegelik, márványlapon pengetik s csak azután csomagolják. Ottlétünk idején csak 2 és 10 filléres érmeket s a 60 éves császári jubileum emlékére alapított tisztviselői érmeket vertek.