Katolikus gimnázium, Miskolc, 1908

10 földöntése nem is használna, mert a szőnyeg olyan tarka, hogy még a kávé foltja se hozhatna bele több változatosságot. Ilyen lakásokban pálmákat azért alkalmaznak, hogy a szoba lehetőleg napfénymentes legyen. Szalonokban értem ezt a bútorozást. Végre is a főcél, hogy a háziasszony minél hamarább megszabaduljon a vendégeitől. Ha oda kényelmes székeket állítana be, a vendégek naphosszat a nyakán ülnének. Érzékeny, gyönge székek valók ide. Ha megtámaszkodik a vendég, a sok cifraság föltöri a hátát. Mindig annak a veszélynek van kitéve, hogy lecsorbul a szék támlája. Negyedóra múlva a szerencsétlen áldozat aggodalmas pillantásokat vet a háziasszony felé. A legszívósabb törzsvendég se tudja kitartani félóránál tovább. Láttam már hamisítatlan Louis XV. rokoko székeken testes, meggazdagodott henteseket ülni, akik még tiz év előtt székálló legényként szolgálták ki a közönséget. Félig szomorú, félig nevetséges látvány. Szegény ülésnek öreg korára kell oly feladatra vállalkoznia, melytől fiatal éveiben is irtózott volna. Merészség föltétel nélkül kimondani, hogy a rokokó bútor szép. Minden bútordarab szépsége a körülötte levő bútorokkal és a házigazda egyéniségével kapcsolatosan mérlegelhető csak. A legszebb bútor értéke hanyatlik, ha ismeretlen társaságba jut. Nem tud miről beszélni.,, A többi bútor az ószeresről, a bútorgyárakról, régi szük lakásokról beszél. O szegény ezekhez nem ért. A francia várkastélyokról, tükrös salonokról pedig hiába beszélne, nem tud magyarul, nem is érdekelnék ezek az avult álmodozások társait. A régi sötétvörös diván, amely az üzlet mögötti szobában kitűnően érezte magát, nem bír megbarátkozni a világoskék, selyemhuzatu székekkel s a világossárga falakkal. Antik bútordarabok csak eredeti környezetükben hangulatosak. Olyan szobákban, ahol még a mult illata lebeg. Ha esőverte, töredező falu kastélyok ablakain áthatol az őszi napfény a régi bútorokhoz, mindig azok a szép, fehérhajú öregasszonyok jutnak eszembe, akikben néha több báj és méltóság van, mint sok kendőzött fiatal asszonyban. Barbárság antik bútorokat a modern kultura szolgálatába venni. Angol építészek a ház tervezésénél legtöbbször mindjárt a belső berendezést is hozzátervezik. A kettő összetartozik. Ha a kettőt külön tervezik, összekoccanás támad köztük. Az egyik ágy nem fér el a fal és ablak közé. Az ablakot nem lehet kinyitni. A dolgozószoba egyik sarkát nem használhatom. Könyvesszekrénynek kicsi. Kénytelen vagyok üresen hagyni. Ha meglévő szekrényeimet és asztalomat állítom beléje, nem tudok mozogni. Ha két bútort a másik szobába vitetek, üres lesz a dolgozó. Ismeri ezeket a sanyaruságokat mindenki, aki kénytelen volt bútorát egyik lakásból a másikba hurcolni. A szoba főrésze angol házban az ablakmélyedés. Könyvvel a kézben a napos ablakmélyedés puha kerevetén végignyújtózva, karját és fejét a finom kerevetpárnákra nyugtatva, a házigazda egészen gondolatainak, olvasmányának élhet. Semmi kényelmetlenség nem zaklatja élvezésében. Az angol székeken lehet ülni, lehet pihenni. Nem zsibbad el a láb negyedóra alatt. Másik jelentős darab a szobában a váza. Többet ér négy virágváza tele színes, illatos virággal, mint négy velencei tükör. Virágok között a természet embere jobban érzi magát. A sok kultura közé lopjunk be egy kis természetet is. Virágtalan szobában az emberek is barátságtalanabbúl tekintenek. A szoba lelke a virág. Meghal a szoba, ha üresek a vázák. A virág a legőszintébb,