Katolikus gimnázium, Miskolc, 1908

11 legkevésbbé pöffeszkedő díszítés. Nem henceg a háziúr gazdagságával. Csak azt árulja el, hogy a háziurat lehet szeretni, nem rossz ember. Asztal, szék, szekrény nem díszesek, hanem praktikusak. Sarkaikat, élüket hajlással szelídíti az asztalos. Nem kell félteni a kis fiút, hogy homlokát véresre üti, orrát betöri a szekrény élén. Téli estéken a kandalló a lakás központja. Minden karos széket, minden kis asztalt, minden medvebőrt a játszó gyermekeknek erre mozgósítanak. A magyar túl délies nép, hogy megérezné a tűzhely poézisét. A tüzet sötét kályhákba száműzi, hogy lobogását ne lássa. Pedig kevés szebb hangulatot nyújt a tél a kandalló hangulatánál. A kandalló tüze erősebben zúg, mint künn a hóvihar. A szőnyegen kuporgó gyerekek kíváncsi szemekkel nézik a nagymama arcát a kandalló lebegő fényében. Régi, ódon skót mondákról beszél nekik, a tó tündéréről. Ez a félhomályos, lobogó tűztől világított kép a legkedvesebb, amit egy otthon láthat. Ilyenkor érezni csak meg, milyen értékes, kedves 3.Z 11 otthon" szó. Képekkel, szobrokkal nagyon csinosan lehet szobát díszíteni, de époly könnyű elrontani is. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a szoba nem műtárgyak őrzésére szolgáió múzeum. Festmény és szobor dekoratív tényezője legyen a szobának. A szobor vonalaival hajlékonyabbá tegye a bútorok többékevésbbé merev vonalait. A festmény, mint eleven, de nem rikító, a berendezés színeitől elütő színfolt szerepeljen a falon. A tárgy csak másodsorban érdekel, de épen nem megvetni való. Dugovics Titusz viaskodása lekívánkozik a kék szalon faláról, mikor fiatal urak udvarlását hallja eleven ifjú lánykáknak. Koldúsgyerekekért, vásári jelenetekért anyáink lelkesedtek. Ott, ahol ősi arcképek nincsenek, az első ős rendesen saját arcképével díszíti a szobát. Két példányban találkozunk vele lakásában, s rendesen a festett példány jobban tetszik az élőnél. Tájkép a legdiskrétebb, legkönnyebben összhangolható festmény modern lakásban. Des Esseintes gróf Huysmans regényében lakást akar berendezni magának, amelynek hangulata mindenben az ő lelkiállapotának feleljen meg. Elzárkózni a külvilágtól. A napfény soha ne hatoljon az ő szobájába. Oly színeket kell választania, melyek a villamfényben izgassák elpetyhüdt idegeit. Narancsszín és ibolya közt ingadozik. A modern ember, aki nem hozott kötélidegeket magával faluról, többé-kevésbé emlékeztet sensibilitásával, idegeinek finomúltságával Des Esseintes grófra. Nem akar ugyan elzárkózni, nem keres villanyfényben érvényesülő színeket, de finom érzéke van a színek, a színösszhang iránt. A falu nyers zöld rétje, piros viganói, sárga kendői is egészen máskép izgatják az ősi, durva természettel, kacérkodókat, mint a nép fiát. Ötven év előtt festett német képeket nézek. Barna köd. Még a piros, a kék is színtelen rajtuk. A templomok oltárain ma is ott díszelegnek, hogy ne lehessen látni a Keresztrefeszítés-t, vagy Mária menybemenetelé-t ábrázolják-e? Rontott az idő rajtuk, de eredetileg sem lehettek sokkal derűsebbek. Modern kép csupa eleven szín, még az árnyék is kék és nem fekete. A fekete kiment a divatból, sok festő nem ismeri. Sok festmény egyedüli tárgya a színhangolás. Zöld és fehér összhang példáúl. Szobáiban is szereti a ma embere a színt. Világos, élénkebb hangulatú szoba nem rejti el irigyen a beözönlő napsugarakat. Fiatalabb, vígabb vagyok színek között, mint mogorva szobákban. A társalgás nem vontatott, a háziak nem epések, unalmasak derűs környezetükben.