Katolikus gimnázium, Miskolc, 1907

26 Catania előnyös fekvésénél togva és lakosainak szívós kitartása és fáradhatatlan munkássága által rohamosan emelkedik, gazdagodik és szépül. Nagy palotái, szép középületei, tudományos intézetei, pompás színháza, boulevardszerű tágas nagy utcái, a fényes kereskedések, a köztisztaság, első tekintetre is azt mutatják, hogy lakói anyagi és szellemi jólétnek örvendenek. A város nemcsak az Etna gazdag vidékének, hanem a sziget belsejének termékeivel is kereskedik. Az élet Oataniában igen kellemes lehet. Az Etna legutolsó, de borzasztó kitörése 1886-ban volt, már három év óta készülődött s előbb kisebb földrengésekkel ós füstölgéssel jelentkezett. A kitörés nevezett év május 18-án a központi nagy kráterben kezdődött sűrű füstfelhőkkel és hamuesővel. A következő napon egy új kráter képződött, melyből füst, olvadt kő és hamu ömlött ki, menydörgéshez hasonló robajjal. Az új hegy nyílásából, melyet Monté Gemellárónak neveztek el, óránként 160—190 lábnyi láva szakadt alá a hegy lejtőjén. Május 21-én érte el a kitörés tetőpontját. A láva Nicolosi falu felé vette útját. A megrémült lakosok kihozták a templomokból a szentek képeit s könyörgő körmenetben vitték a helyiség védőszentjeinek tiszteletére egy kiugró magaslaton épült szentélyhez (Altarelli.) Május 24-én a cataniai püspök ünnepélyesen kibontá szent Agathának fátyolát, melyet a cataniai dombon őriznek s a melyről azt hiszik, hogy a lávát feltartóztatja folyásában. Három nap múlva a láva az Altarelliig jutott, de itt kétfelé oszlott és lassította folyását. Egy más lávafolyam azonban egyenesen Nicolosi felé tartott. A prefetto elrendelte a falu kiürítését s katonákkal őriztette környékét. Június 3-án megszűnt a láva folyása s másnap nagy földrengéssel megszűnt a kitörés is. Az Etna természetében érdekes jelenség, hogy majdnem minden erupció új meg új krátert képezett magának; némelyik két, sőt három kisebb mellékkráterrel áll kapcsolatban. Ezek a kisebb dudorodások, mint élősdi (parasita) dombok sajátságos képet adnak az anyahegynek. Mintha tele volna képe bibircsekkel, dudorokkal. Nemcsak maga a főkúp, hanem olykor-olykor a mellékkúpok is füstölögnek. Mint füstokádó kéményekből nagy kévékben törnek ki a vulkanikus gázok és vízgőzök s a legrikítóbb szinű, skarlátvörös, aranysárga, smaragdzöld salakok hevernek a nyílások körül. Egyes krátereknél a föld felülete az alatta működő tűztől izzó meleg s a görgeteg kőtörmelékek között az Etnán való járás nehezebb, mint a Vesuvio hamujában. Legalább így tapasztaltam, midőn a Monté Rossinál, az Etna egyik parasita kráterénél voltam. A 3223 m. magas tűzhányó hosszan elnyúló alapja 180 km. kerületű. Három növényzeti öv van oldalán, ú. m. a művelt, erdős és kopár. Az első zöld, a második rideg fekete szinű, a harmadik rendesen fehér, mert az év legnagyobb részében hóval van borítva. Az. alsó vagy művelt öv