Katolikus gimnázium, Miskolc, 1907

27 (regione pediraöntana), mely 500 m.-ig sűrű, sötét zölddel van borítva, 1400 m.-ig terjed. Itt erdőkben tenyészik az olajfa, továbbá narancs és egyéb déli gyümölcs, melyet itt agrumi-nak neveznek. A talaj rendkívül termékeny a vastag lávaréteg miatt, mely könnyen elválik és buja tenyészetet ad Ezt az övet sűrűn lepik el a falvak, melyeknek házai a narancserdők ós szőlőlugasok között festői képet nyújtanak. A szőlőkultúra 1000 m.-ig nyúlik fel a hegy lejtőjén és a lávában sok és kitűnő bort termel. 1300 m.-ig a gesztenye kitűnően tenyészik. A második vagy erdős öv (regione boschiva) 1400—2000 m.-ig terjed. Hellyel-közzel sűrű tömegekben, de feljebb leginkább csak elszigetelten egyes példányokban lehet találni a fenyőt, csert, bükköt és nyírfát. A harmadik vagy kopár őv (regione deserta) télen át hóval van borítva, melyből nyáron át is megmaradnak egyes széles barázdák. A sziciliai egyszerűen Monte-nak, vagy az olasz néven Monghibello-^ nak nevezi az Etnát. Nemcsak rettegi, de szereti is s már a legrégibb időkben is mondákat költöttek rá. így pl. az Aci és Galathea, s Polyfemos és Kyklops mondája stb. Palermo. Etnai kirándulásunk csak a Monté Rossiig terjedt, mert az időnk már fogytán volt és sietni kellett. Visszaérkezve tehát Nicolasin át Cataniába, vonaton folytattuk utunkat s miután Imera-nál más vonatra kellett szállnunk s csak két óra múlva folytathattuk útunkat, megnéztük az imerai kénbányát. Délután 4 órakor folytattuk útunkat s este 7 órakor újra megláttuk a tengert, nemsokára Palermoba érkeztünk. Palermo, Szicília szigetének fővárosa, 275 ezer lakossal. Fekvése rendkívül festői, három oldalról félkörben hegyekkel körülvéve s a tenger felől nyitva lévén; igen egészséges éghajlattal bir. Pompás fekvésénél fogva a „la felica" melléknevet méltán megérdemli. Kikötője nagyon élénk ; a világ minden részéből láthatni ott hajókat. Kereskedelme folyton gyarapszik. Palermo, eredetileg Panormus, phöniciai gyarmat volt s 254-ig Kr. e., mikor a rómaiak kezére került, leghatalmasabb erődje volt a karthágóiaknak. 535-ben Kr. u. Belizár elfoglalta a góthoktól s azóta az arabok megérkezéséig, 830-ig, a bizanciak kezében maradt. Az arabok székvárosukká tették s csakhamar virágzásnak indult. 1072-ben a normannok, 1193-ban németek kezére kerül. Az Anjouk 1282-ben elűzetnek. Az Aragóniai-ház királyai ritkán laktak itt. Spanyol alkirályok kormányozták innen a szigetet. Alattok a város fényben, pompában növekedett. Garibaldi forradalma óta Olaszországhoz tartozik.