Katolikus gimnázium, Miskolc, 1907

37 Valamint mindenben, úgy kiválóan az önérzelem ápolásában is a példa legfőbb tényező lévén, a gyermek erkölcsi önbecsének nevelését mindenekelőtt azzal eszközölhetni, ha a nevelő maga is becsüli magát. A gyermek és ifjú a nevelőben a derék férfiú eszményét keresi, melyhez tisztelettel s utánzási ösztönnel tekint fel. Előadásokat tartani az erkölcsi önérzetről, különösen kisebbeknél, semmit sem használ, hanem igenis az, ha minden szavainkból, tetteinkből az emberi méltóság tiszte lését, az aljasnak megvetését látják és hallják. Továbbá bízzunk meg a növendékben, tételezzünk föl benne önbecsülést; ha nincs neki, majd törekszik azt szerezni, hogy bizalmunknak megfelelhessen. A benne helyezett bizalom többet ér a dicséretnél. Bízzuk meg a növendéket oly dolgokban, melyek tiszteletére válnak, ilyenek az iskolai hivataloskodás több ága, pl. a tisztaságra, írókönyvekre, tollakra, csendre való felügyelés stb. Ilyen dolgok, ha tapintatosan intézvék, nagyon emelik a gyermek erkölcsi önérzetét és serkentik a nevelő bizalmának kiérdemelésére. Bánásmódunk legyen tapintatos, nehogy az egyik-másik növendékünket, ki kisebb erkölcsi önérzettel van megáldva, hízelgésre, szolgai hunyászkodást vezesse. Ne tűrjük, hogy valamelyik növendékünk magát akár szóval, akár tettel lealacsonyítsa, ne adjunk neki erre példát s ne tűrjünk hízelgő, csúszó-mászó jellemeket a növendék környezetében se. Világosítsuk fel őt arról, hogy a szolgalelkű, kigyótermészetű embert az sem becsüli, ki előtt csúsz-mász s elveti, mint hitvány eszközt, mihelyt fölhasználta. Ahol és amikor csak lehet, engedjünk szabad mozgást a növendéknek, ne vezessük őt mindig járószallagon, hogy mennél korábban kezdje erkölcsi énjét érvényesíteni. Vannak gyermekek, kik nagyon egykedvűen veszik, bármi történjék is velük, őket az erkölcsi önérzet soha sem nyugtalanítja. Adhatunk az ilyennek jó vagy rossz bizonyítványt, neki mindegy. Az ilyen gyermeket, mivel általában erkölcsi tompultságban szenved, csak a fegyelem kényszerítő hatalma viheti annyira, hogy legalább azt, ami emberi létére nélkülözhetetlenebb, valamikép megszerezze. A büntetés hibás alkalmazása is könnyen kiöli a növendék erkölcsi önérzetét. Ez okból a testi fenyítések nemei száműzendők az iskolából. Ha valami nagy vétségről a többi növendéknek is van tudomása s így azt nyilvánosan kell büntetni: legyünk tekintettel azon benyomásra, melyet az ilyen büntetés a gyermekekre teszen. Kíméljük érzékenységüket, mert ebben mindig van valami jó, ha mindjárt helytelenül szánakozik is a büntetendő gyermeken. A jutalomnak célja kellemes, a büntetésnek kellemetlen inger által a parancsot és szabályt a tudatban megerősíteni. Nem szabad tehát s jutalmat csupa kegyből ajéndékkép osztogatni, a büntetést meg harag-