Katolikus gimnázium, Miskolc, 1907

38 ból alkalmazni, hanem csak ott használni, hol a természetes eszközök nem kielégítők. Minél nagyobb mértékben birja a nevelő a gyermek bizalmát, szeretetét, annál ritkábban lesz szüksége különös jutalomhoz és büntetéshez nyúlni, mert az ő bánásmódja a legtartósabb eszköze, mind a jutalmazásnak, mind a büntetésnek. Ha a nevelő bánása nem szeszélyes, hanem a növendék szükségeihez alkalmazott; ha elégedetlensége, rosszalása nem pillanat műve, nem alaptalan és túlzott: akkor az ily nevelőnek arcvonásai, szavai barátságosabb vagy hidegebb magatartása hatalmasan nyomulnak a gyermek szívébe. Takarékosak legyünk mind a jutalmazásban, mind a büntetésben; mert ha gyakran történik, minden értékét veszti és azon veszéllyel jár, hogy megszoktatja a növendéket a jót csak jutalomért cselekedni, a rosszat félelemből kerülni s mihelyt jutalmat vagy büntetést nem várhat, ösztöneit fogja követni. Minél kevesebbet jutalmazunk és büntetünk, annál nagyobb a hatása. Csak gyógyszerül kell azt használni, hogy a növendéket a jóban állhatatossá tegyük, a rossztól pedig annál inkább megóvhassuk. Minél érettebb lesz a növendék elméje; minél tovább haladott a jónak ismerése- és gyakorlásában: annál kevesebb jutalmazásra és büntetésre leszen szükség, hogy mindinkább hozzászokjék a jót önmagáért cselekedni, a rosszat azért, mivel rossz, nem követni. Csak oly tett jutalmazandó, vagy büntetendő, mely elszánt akaratból származott: amit tehát természeti tulajdonságánál fogva, véletlenségből, vagy mint szokásos kötelességet tett a gyermek, azért tulajdunképen sem jutalmat, sem büntetést nem érdemel. Pl. az élettelennek nyugodt, csendes viselete nem érdemel jutalmat; a túlélénknek csekélyebb nyugtalansága nem számítandó be szigorúan; a lángész, kiváló tehetség, mivel ezeket a természet adja, semmi jutalmat nem érdemelnek; de ha a kiváló tehetséghez akarat is járul, akkor már erkölcsi értékkel bir. B tényből önként következik, hogy mielőtt jutalmaznánk, vagy büntetnénk, ismerjük ki pontosan a tanuló egyediségét, mert csak így fogunk ritkábban tévedhetni az eszközök megválasztásában. Mind a büntetésnek, mind a jutalomnak a növendékek személyes sajátságaihoz kell alkalmazva lenni; minthogy egyik gyermekre igen is érzékeny jutalom, vagy büntetés lehet, a mi a másikat nem is érinti. Lépcsőnkint haladjon tehát föllebb a nevelő mind a jutalmazásban, mind a büntetésben, kivált ha ugyanazon gyermek jutalmazandó, vagy büntetendő, mivel így hatásosabb lesz, tudván a gyermek, hogy csekélyebb jutalom, vagy büntetés után bizonyosan nagyobb fog következni. De a büntetésnél olyan eset is adhatja magát elő, hogy rnár az első fokon kell keményen eljárni. Míg természetes jutalom és büntetés is elegendő, addig önkényest nem szabad használni.