Katolikus gimnázium, Miskolc, 1907

36 másrészről a tanulóba az önállóságra való törekvést is. A gyermek lelke előtt ne álljon az a nyelvtani alak soha sem olyan műben, mintha magában, kiszakítva egy összefüggő egészből birna értékkel; mikor csak a gondolat kifejezésének egy elemeként bir előttem érdekkel s a gondolat az egyedüli fontosságú. Mennyivel inkább követelhetjük ezt a nyelvtani kategóriák begyakorlásánál, mikor az annál sokkal formaibb természetű helyesírásnál is helytelenítenünk kell az olyan eljárást, mely a főbb szabályok összefoglalása után is kiszakított, összefüggés elen szavaknak leírása által vél célt érni. Mert minden írásnak a növendék szemében mindig csak gondolatok jegyeként szabad feltűnnie; amit tehát nem gondolt el, azt nem is szabad lejegyeznie. S ha gondolatának lejegyzésében az uralkodó helyesírás szabályainak követésében ingadozást tapasz tálunk, az előforduló hibák áttekinthető és egyszerű csoportosítása sokkal szilárdabb alapot fog adni, mint író jegyzékeknek másolása. S ha már az alsóbb fokon, a mondatok alkotásánál a tanuló egész ismeretkörének bevonását véljük helyesnek, szükséges volna, hogy a felsőbb fokon az írásbelileg feldolgozandó anyag ne csak az irodalom s történet köréből vétessék, hanem a természetrajz, természettan, földrajz stb. köréből is, a szaktanárral való közös megbeszélés alapján olyan módon, hogy a tárgynak részekre való bontása s különféle szempontokból való fejtegetése által a megoldás az egész osztály összeműködésének eredményeképen álljon elő. Dr. Bajay Amand tanár: A tanuló erkölcsi ambíciójának felkeltése. (A tanulók nem csak szorgalmi, hanem erkölcsi ambíciójának felkeltése, büntetés és jutalmazás kérdései, a tornának, kirándulásoknak ez irányban való nagyobb értékesítése.) Amily mértékben becsüli valaki önmagát, úgy jogszerűen kívánhatni, hogy mások is becsüljék. E meggyőződés él a legszerényebb emberben is. Ez az önérzelem. Akinek önérzelme vagyon, az nem ereszkedik közönséges emberekkel barátsági viszonyba, aljas szokásokat nem sajátít el, nemtelen kifejezésekkel soha sem él, mert ilyesmit lealázónak tart. Viselete tiszteletes^ Innen nem csodálhatni, ha oly egyénre, ki emberi méltó' ságát becsüli, az erény fönségét ismeri, fájdalmas hatással lehet a megillető tisztelet megtagadása, kivált tanuk előtt; éz oka, hogy gyöngéd érzelmű egyének a megszégyenítés pillanatában vagy hallgatva távoznak, vagy legalább arcukat elfedik kezeikkel. Láthatni ezekből, hogy az így értett önérzelem nemcsak nem hiba, de sőt, nélküle nem is képzelhetni emberi tökélyesedést: miért a gyermekben az önérzelmet ébreszteni és fejleszteni szükséges.