Katolikus gimnázium, Miskolc, 1907
35 gyarosságára, elevenségére. A dolgozat tárgya olyan legyen, amely a tanulók ismeretének, tudásának megfelel és csak nagyon ritkán irathatunk olyat, amelynek tárgyát, kidolgozását, előre meg nem beszéltük. Az irányítást meg nem adtuk. Igen kívánatos, hogy az intézeti értesítők necsak a gyakorlatok címeit, hanem a tanulók által írt 1 — 1 magyar dolgozatot is közöljenek. A dolgozatok egy egy sikerültebb részét felolvasnánk buzdításul a többi tanulónak. Óhajtjuk a magyar nyelvtan, stilisztika, retorika és poétika gyakorlatibb jellegű tanítását s rövidebb kézikönyveket. Buzdítsuk a tanulókat az ifjúsági könyvtár szorgalmas látogatására, jeles íróink munkáinak buzgó olvasására. Az iskolai dolgozatjavításnál a tanulókat különös odaadással vonjuk be a közös érdeklődést kivánó munkába. Fianz János tanár: Rövid tanítói működésem alapján, a felvetett kérdésre vonatkozólag mindössze három megjegyzésem van. Az első kettő tapasztalt hiányokra utal, a harmadik egy óhajtás. Gondolataimat egy nagy természettudósnak a gyermeknevelésben való felfogásához kapcsolom. „A gyermekekkel való bánásmódjára jellemző volt az a nagy tisztelet, mellyel azok szabadsága és egyénisége iránt viseltetett . . . Atyánk folyton éreztette velünk, hogy mindegyikünket önálló lénynek tekint, akinek véleménye és gondolatai iránt érdeklődéssel viseltetik s így a napfény behatása következtében, melyet jelenléte terjesztett, megcsirázott bennünk mindaz, ami jó és nemes". Csakhogy a nevelők nem viseltetnek sokszor érdeklődéssel e vélemények, gondolatok, tapasztalatok, élmények iránt, sőt még az iránt a tudás iránt sem, amelyek előzőleg vagy egyidejűleg maguk vagy mások a gyermekbe átplántáltak. Pedig a tanításnak kötelessége mindazokat az ismereteket, melyek a gyermek lelkében bárhol és bár mikor felhalmozódtak, gyümölcsöztetni s a növendéknek alkalmat nyújtani arra, hogy ismereteit, tudását felhasználhassa, .forgathassa, véleményét, nézetét, gondolatait kifejezze. Azért hibáztatom azt az eljárást, mely az alsóbb fokon a gyakorlati váznál a gyermeket arra szorítja, hogy a meghatározott, készen adott mondatokban váltogassa a nyelvtani alakokat, mikor a formai kategóriák begyakorlása olyanformán is lehetséges volna, hogy mellette a növendéknek alkalom adatik saját ismereteinek önállóan megfogalmazott kész mondatokban való kifejezésére. Mert ha ezt a szabadságot a gyermeknek már a legalsóbb fokon nem adjuk meg, akkor gondolatainak kifejezésében való ügyefogyottságát, nehézkességét sokáig s oly időkig fogja megtartani, mikor a tanításnak már az volna a kötelessége, hogy megszabadulván az elemi mondatszerkesztési hibákkal való bajlódástól, a./, előadásbeli finomságokra figyelmezzen. De beléneveli 3*
