Katolikus gimnázium, Miskolc, 1907

28 A Piazza Marinán vagyunk. Előttünk a nagy térnek legszebb ékessége pompázik a Giardino Garibaldi, szép pálmákkal, délszaki növényekkel, virágágyakkal. A cicasok, musák, legyező- és datolyapálmák, sajátságosan recézett, nyárs- és tányéralakú leveleikkel, vastag, csupasz törzseikkel és üstökös koronáikkal Afrikát juttatják emlékünkbe. A Piazza Marina környezete, a házak lapos tetőikkel, kiugró erkélyeikkel, elősegítik a csalódást. Mintha Kairóban vagy Tuniszban volnánk. Közel vagyunk Afrikához, aztán az arab uralom annyi nyomot hagyott a városon, liogy még századok múlva is megmaradt belőle valami. Mintha a levegőben, a hangulatban is volna valami emlékeztető erre. Pár lépésre innen a Via Vittorio Emmanuelén vagyunk. Ez és a Via Maqueda Palermónak két fő utcája. Keresztben szelik egymást s így majdnem 4 egyenlő részre osztják a várost A Via Vittorio Emmanuele, melyet a nép ma is régi arab nevén Cassaro-nak nevez, a tengerpartra torkollik. A Marinán eleven az élet. A Monté Pellegrino sajátos alakú csupasz tömege nappali világításban mintha lilaszinnel volna bevonva. Méltóságosan néz alá a tengerre. Ez a festői mészhegy oly kedves a palermóinak, mint a budapestieknek a Gellérlhegy. A Via Vittorio Emmanuele áradatába kerültünk, vele kell haladnunk. Olyan sürgés-forgás, tolongás, tarka-barka népvegyület van itt is, mint akár Nápolyban a Toledón. Keletre emlékeztetnek azok a szélsőségek is, melyeket itt lépten-nyomon látunk. A dúsgazdag urak robogó hintói mellett ott döcögnek a kétkerekű Laci-szekerek, a nép gyermekének kedves szamár- és öszvérfogatai. Egy carretto, tarka-barka népjelenetekkel, bohós alakokkal rikító színekben kifestve. Egy jókedvű csacsi van belefogva, cifra szerszáma színes szalagokkal díszítve, már messziről feltűnik. "Úgy szaporázza lépéseit, mintha nemcsak gazdája, hanem maga is büszke volna a díszes carrettóra. Pedig nem is könnyű terhet cipel, tízen is felkuporodtak a szűk taligára. A babbo (nagyapó) ül legeiül, hosszú lábai majdnem a földig lelógnak a taligáról, aztán felkuporodtak fia s unokái. Aztán a suhogó selyem- és bársonyruhás úrinő kénytelen kitérni egy útját elálló rongyos asszonynak, a ki beteges, vézna gyermekével karján, alamizsnáért rimánkodik. A jólét, gazdagság, fény, pompa mellett a szegénység, nyomor és rondaság sehol sem áll oly közel egymáshoz, mint itt Palermóban. A corso mentén mindenütt szép paloták, fényes boltok, gaz dag kirakatokkal. A corsóra nyíló mellékutcák szűkek és rondák. A házak szegényesek, kényelmetlenek és tisztátlanok. És milyen nép lakja ezeket az odúkat! Idegennek csak az utcasarokról tanácsos oda betekinteni, végigmenni ezeken az utcákon úgyse tudna. A házaknak lakói, aggok, nők, gyermekek százával lepik el a corsót s innen élnek, itt szerzik be uapi kenyerüket. Hogyan, miből, azt talán maguk se tudják, csak élnek. Az idegen valóságos ostromnak van kitéve; addig járnak sarkában külön-